Sinkovits Imre színpadot kapott a Vigadó

Pénteken adták át a színészről elnevezett kamaratermet.

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke az átadón elmondta, amikor Makovecz Imre 2000 őszén az akadémia tagjának hívta meg Sinkovits Imrét, sokan úgy vélték, az intézmény csak alkotóművészeket fogadjon be, ám az fel sem merült, hogy a színész ne legyen akadémikus. Sinkovits Imre így kétszer adta nevét az akadémiának, egyszer felvételekor, egyszer pedig most, a róla elnevezett színpaddal – fogalmazott Fekete György.

Nemcsak művész és közéleti ember volt, de jó magyar is, akit itthon volt igazán otthon – hangsúlyozta az akadémia elnöke. Hozzátette, minden olyan mű, amely ide kerül majd, amelyet itt adnak elő, Sinkovits Imre nevével, szellemével is hitelesítve lesz. Olyan irodalmi, színházi és egyéb eseményeknek legyen tehát helyszíne ez a tér, amelyek által a „színháznak elkezd múltja lenni” – mondta Fekete György.

Ablonczy László újságíró, a Nemzeti Színház egykori igazgatója beszédében felidézte, hogy az éppen ötven éve felrobbantott Nemzeti Színházból Sinkovits Imre megmentett egy csillárt, amely a lakásában függött tovább. Elmondta, a színművész minden lehetőséget megragadott, hogy rászoruló embertársait megsegítse. Számára a színház a közéleti cselekvés színhelye volt, „ahol a nézőtér és pódium, előadó és közönség és költő egy lelki-szellemi sorsáramban találkozik”.

Ablonczy László kiemelte, a színművész dédelgetett álma volt a hatvanas években, hogy független szellemi műhelyet, pinceszínházat hozzon létre, ám a kultúrpolitika megakadályozta ebben. „Az alagsori küzdelmek után most mégis eljött a beteljesülés” – fogalmazott az újságíró.

Az eseményen Blaskó Péter és Rátóti Zoltán versekkel emlékeztek, Császár Angéla pedig a színművész naplójából idézett: színésznek lenni népszolgálat, a magyar dráma ügye magatartás. Az átadó végén a Retúr című filmből vetítettek egy részletet, amelyben Sinkovits Imre így búcsúzott az ünnepélyes átadó közönségétől: „végül is Európában vagyunk”.