– És politikai döntéshozóként?
– Százszázalékosan. Rosszallom, hogy erre nem figyelt fel senki. Mindegy, hogy egy irodalmi díj odaítéléséről, egy forgatókönyv támogatásáról vagy egy intézményvezető kinevezéséről volt szó, kulturális államtitkárként mindig a saját szuverén értékösztönömre hallgattam.
– Amely nyilván szubjektív.
– Ezt a vitát azzal zártam le akkor is, hogy egy kultúrpolitikusnak kötelessége saját szuverén értékrenddel rendelkezni. Tudnia kell, hogy ki a jó rendező, múzeumigazgató és karmester, és ennek alapján kell meghoznia a döntéseit. Velem olyan nem fordult elő, hogy kulturális államtitkárként párt- vagy kormányzati utasításra kellett volna kineveznem, leváltanom vagy díjaznom valakit.
– Lesz új verseskötete?
– Hosszú huzavona után napokon belül elkészül a honlapom – azon kevés tollforgatók egyike vagyok, akiknek nincs ilyesmi. Itt megtalálható lesz minden befejezett versem, azok is, amelyek nem jelentek meg nyomtatásban.
– Pedig szívesen hangoztatja, hogy a könyvek világának nincs vége, ne temessük a Gutenberg-galaxist.
– Ugyanakkor régen hangoztatom, hogy vége annak a korszaknak, amikor versesköteteket lehetett írni. Ez a kifejezési forma az ezredfordulóra folytathatatlanná vált. Már a kilencvenes évek elején levontam a konklúziókat: az akkor megjelent kötetem alcíme az volt, hogy Szőcs Géza utolsó verseskönyve. Azóta is írok verseket, de köteteket nem. Ha meg is jelent kötetem, azt vagy nem én válogattam, vagy nem verseskötet volt a szó összefüggő, organikus értelmében. Közben viszont megjelentek műveim más műfajokban: regényt, drámákat írtam.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!