– Miközben az elmúlt években, főleg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kapcsán több szó esik a magyar fotóművészetről, a Magyar Fotóművészek Szövetsége (MFSZ) mintha kevésbé lett volna szem előtt. Jól érzékelem ezt?
– Egyrészt osztom ezt a véleményt, másrészt annyira mégsem. Tény, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetsége nincs annyira jelen jelenleg a magyar kulturális életben, mint amennyire az elvárható volna. Nekem elnökjelöltként éppen az volt az egyik kiemelt programpontom, hogy láthatóvá tegyük azt a szervezet, ami egyébként 1956 óta létezik. Nagyon fontos, hogy ismét meghatározó súlya legyen. Viszont vannak olyan állandó rendezvények és események a kilencvenes évek óta, amik fontosak és látványosak és a MFSZ-hez köthetők. Ilyen eseménynek számít a Fotóhónap, amit még Eifert János indított el a kilencvenes években, hol működött, hol nem, de mostanra stabilizálódótt a helyzet, főleg azért, mert csatlakozott egy nemzetközi szervezethez is, a European Month of Photography tagjaként nagyobb publicitást is kap. Illetve a Fotóporta, amely egy portfolio review hazai és nemzetközi kurátorokkal. Ezenkívül viszont egyelőre hasonló nagyságrendű események nem kötődnek az MFSZ-hez.
– A Mai Manó Ház és a Capa Központ révén egyfajta fotós tengely alakult ki a Nagymező utcában. Milyen szerepet szán ebben a MFSZ-nek?
– Már csak azért is komoly kihívás előtt állunk, mert nagyon gyorsan modernizálódnia kell a szervezetnek a 21. századi társadalmi és művészeti változások miatt. Többek között az is célkitűzésünk, hogy szorosabb kapcsolatunk legyen a társszervezetekkel. Ennek az első lépéseként Kőrösi Orsolyával, a Mai Manó Ház és a Capa Kortárs Fotográfiai Központ vezetőjével egy megállapodást dolgozunk ki jelenleg.
– Annak, aki keveset tud a szövetség munkájáról, mit mondana: ez elsősorban egy érdekvédelmi szervezet vagy inkább zárt szakmai műhely?
– A szervezet jelenlegi helyzetét nem könnyű megfogalmazni, arról viszont egyértelműen tudok beszélni, hogy milyen terveink vannak a jövőjét illetően. Nagyon fontos, hogy olyan művészeket képviselünk, akik a fotográfia legkülönbözőbb területeiről érkeznek. Nemcsak olyan alkotókból áll ez a szervezet, akik a fotográfiát mint önkifejezést használják, hanem olyanokból is, akik fotóriporterként, alkalmazott fotósként értek el kimagasló eredményeket, munkáik művészi színvonalúak. Az MFSZ mindig sok stílust képviselt, és szerintem ez adja meg a különlegességét. Elsőrendű feladatunk az ő képviseletük, az eredményeik kommunikálása és a további szakmai sikereik segítése pályázatok felkutatásával, a nemzetközi kapcsolat építése az érdekeiket szem előtt tartva. Nem is beszélve az érdekvédelemről, hiszen a magyar fotográfusoknak nincs kamarája vagy szakszervezete.
Fiatalítás és hatékonyabb kommunikáció a cél
Fotó: Mucsy Szilvia
– A Capa Központ megalakulását annak idején többen kritizálták a szakma részéről, de emlékszem, amikor Kőrösi Orsolya, az intézmény vezetője vitafórumot rendezett, a fotóstársadalom képviselői nem igazán hallatták a hangjukat. Mennyire van jelen a politika a szövetség életében?
– A Mai Manó Ház és a Capa Központ programjai a fotóstársadalmat véleményem szerint nagyon is érdeklik, és mindannyian örömmel fogadjuk, hogy a Nagymező utca a fotó főutcájává is kezd válni. Mi ebből úgy is kivesszük a részünket, hogy az általunk szervezett nemzetközi portfolio review-t idén már a Capa Központban rendezzük meg, és nagy várakozásokkal nézünk elé, hiszen a tervek szerint komoly nemzetközi kurátorok érkeznek majd. Ez azért is szerencsés fejlemény, mert a rendezvény iránt akkora mostanra az érdeklődés, hogy kezdte kinőni az eredeti helyszínt, a Mai Manó Ház épületét, ráadásul a Capában egy nagyon modern és naprakész környezet várja az érdeklődőket. Visszatérve az eredeti kérdésre: egy szervezet aktivitása annak függvénye, hogy a tagjai mennyire aktívak, ez pedig attól függ, mennyire vannak megszólítva. Azon szeretnénk dolgozni, hogy ezen a téren pozitív változásokat érjünk el. A politika természetesen valamilyen formában jelen volt és van. Eredetileg nyilván megvolt a politika ellenőrző szerepe az MFSZ-en keresztül, mint az összes művészeti szervezetnél az ötvenes-hatvanas-hetvenes években, így a fotóstársadalmat is ellenőrizni tudták felülről. De ezek az idők elmúltak, és a hetvenes évek végén a szövetség „ifjúsági tagozatának”, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS) létrejöttével, illetve a nyolcvanas-kilencvenes években egy nagyon pezsgő szellemi műhellyé tudott átalakulni. Ez az utóbbi években kevésbé volt jellemző.
– Ha már szóba jött: mi a helyzet a fiatalítás terén?
– Sajnos az utóbbi években egyre kevesebb fiatal csatlakozott a szövetséghez. Igaz, az FFS-ben nagyon nagy élet indult be az utóbbi években. Mivel vezetőségi tagként része voltam ennek a folyamatnak, az a szándékom, hogy az ott bevált szempontokat érvényesítsem a mostani munkámban is. Talán jelenleg azért is kevesebb a fiatal a MFSZ-ben, mert az őket érdeklő programok és lehetőségek háttérbe szorultak. Mint minden régi szervezetnek, úgy az MFSZ-nek is nagy szüksége van arra, hogy időről időre megújuljon, és nagyon örülök, hogy már az is jelzi a változást, hogy a személyemben először áll női vezető a szövetség élén.
– A hagyományos média háttérbe szorulása, a média- és képfogyasztás átalakulása mennyire nehezedik komoly kihívásként a szakmára?
– Azt látom, hogy nálunk nagyon erős a dokumentarista vonal. Minden évben megrendezik a Magyar Sajtófotó Pályázatot, amin mindig kiváló munkákat sikerül felvonultatni. Az ott díjazottak jó része tagunk. A hozzáállást és a szakmai felkészültséget nem lehet pusztán egy okostelefonnal romba dönteni. Ahhoz, hogy valaki tag legyen nálunk, komoly felvételi procedúrán kell átesni. Ezért az is fontos, hogy a jövőben megerősítsük a tagjainkban: a szakmai felkészültségre igenis szükség van. Válság minden korszakban adódik, de az érték megmarad.
– A Fotóhónap elvileg komoly nyilvánosságot biztosíthatna a magyar fotósszakmának, de valamiért még sincs annyira szem előtt. Egyetért ezzel?
– Az eddigi Fotóhónapok szakmailag kiválóan voltak megszervezve. Viszont a társintézmények nem voltak talán eléggé aktívan bevonva. Az lenne a cél, hogy az egy időben szerveződő fesztiválok valamiképpen összefognának és összekapcsolódnának.
– Mik a rövid távú tervei?
– Most zajlik az átadás-átvétel. Amin rögtön változtatni szeretnénk, az a kommunikációst háttér, ez új honlapot jelent többek között. A minden évben ősszel megrendezett Fotóportára is már elkezdünk készülni. Nagyon szeretnénk olyan műhelymunkákat, workshopokat szervezni, amik nemcsak a szakmát szólítják meg, de a szélesebb közönség számára is érdekesek lehetnek.
