Utazni kényszer, olvasni jó

A tömegközlekedésbe vetett ember menedéke az olvasás – sugallja a Néprajzi Múzeumban látott kiállítás.

A hírt olvasva csak helyeselhet a kultúraszerető közönség, hiszen mi sem bizonyítja jobban a nagy hagyományú közintézmény horizontjának rugalmas tágulását, minthogy egy ilyen, a kortárs néprajztudomány számára is figyelemre méltó, ráadásul az újmédia méhében fogant kezdeményezésnek ad helyet.

Az utazó olvasó persze nem új társadalmi jelenség, az viszont, hogy a tömegközlekedésen betűt faló emberpéldányokat érdemes megörökíteni és közkincsé tenni, viszonylag új hóbort. Ahogy korábban az alapítók nyilatkoztak lapunknak: az ihlető forrás egy New York-i lány Underground NY Public Library nevű Facebook-oldala volt – amely egyébként már jó ideje nem frissül, ellentétben a magyar rokonnal.

A módszer viszonylag egyszerű, bár nem egyszer kalandos helyzeteket eredményez. A fotós Juhász István rögzíti a képeket, ahogy azt is, milyen könyvet olvasott az illető, akire felfigyelt. Ez néha csak akkor sikerül, ha maga az érintett elárulja, vagy sikerül belefotózni a szövegbe, és később az interneten a részlet alapján derül ki az olvasmány címe.

És hogy mi a projekt magasabb rendű értelme? Erre is egyfajta választ kínál a kiállítás aktuális helyszíne, rámutatva: az olvasás a közösségi létezés szerves része, és nem feltétlenül a homályba elvonulók molyolása.

Aki a Néprajzit felkeresi, és esetleg előzetesen nem informálódik, a helyszínen először kissé nehezen bukkan a tárlat nyomára. Azt ugyanis az intézmény viszonylag félreeső könyvtárszobáiban rendezték be. A polcokon sorakozó, javarészt már meglehetősen koros szakmunkák között kissé tájidegen elemként hatnak a színes és derűs fotók.

De ez a kontraszt végső soron nem tesz rosszat a befogadásnak. Hiszen valljuk be: a Sziget Fesztiválon csendes pihenőzni a Száz év magány című remekművel a kezünkben mégiscsak vonzó alternatívának látszik ahhoz képest, hogy az ember a neonfényben görnyedjen valamelyik – egyébként feltehetően fontos és a szakma gyakorlóinak izgalmas – etnográfai szakmunka felett. A válogatás arról győz meg: az olvasás a tér és az idő átrendeződését kínálja a tömegközlekedés szociális dzsungelében. Azt is mondhatnánk a képeket elnézegetve: az utazó olvasónak aurája van. Egyszerre van jelen és távol.

Érdekes a képeket abból a szempontból is nézegetni, hogy mi csinálnak azok, akik másként töltik a közlekedésre szánt időt, mint a képek hősei. Nem lesz meglepő a válasz: az ablakon kifelé bámulás mellett nyilván a telefon képernyőjére révedés a legelterjedtebb önszórakoztatási forma. Aztán persze van egyfajta olvasásszociológiai vetülete is ennek a kezdeményezésnek. Bár a képek jó része esetében nem derül ki, mit tart a kezében az olvasáson kapott útitárs, azért egy-egy cím kivehető.

Talán nem meglepő: Agatha Christie például népszerű úti olvasmány, de feltűnik a képek között például a meghatározó amerikai sci-fi szerző, Philip K. Dick neve is. Persze aki a kiállítás vagy cikkünk kapcsán esetleg kedvet kap magának az oldalnak a böngészéséhez, ott már szélesebb merítést talál, illetve leellenőrizheti, amit a Néprajziban kifüggesztett képek esetében legtöbbször csak találgathat: mit is olvasnak ezek a bizonyos utazók.

Nagy meglepetésre így sem lehet számítani: George R. R. Martin, a magyar vámpírregény koronázatlan királynője, vagyis Gaura Ágnes, a már említett Christie – a bestsellerlistákról is ismerős nevek. És persze a tágabban vett popkulturális környezet is befolyással bír a vonatra, buszra más tömegközlekedési eszközre szállók választására, így a mozifilm sikere után nem lehet csodálkozni azon, ha Stephen Hawking jegyezte könyvet látunk egy csinos lány kezében.

Mint említettük, vándorkiállításról van szó, a tárlat nyáron többek között Balatonalmádiban és Szegeden is látható lesz, és ahogy arra már korábban is volt példa, a szervezők a megnyitókhoz rendhagyó irodalomórákat is szerveznek azzal a céllal, amiért az egész kezdeményezés indult, és amit a legegyszerűbben így lehet megfogalmazni: utazni sokszor kényszer, olvasni viszont mindig jó.