Adhatunk esélyt a közmédia új ifjúsági sorozatának

A Duna TV-n sugárzott, Egynyári kaland című, új ifjúsági minisorozat kellemes csalódás.

A műfaj elhanyagolása pedig éppen az említett munkák minősége miatt fájó. A színvonalas, esetenként világszínvonalú – ne feledjük, a Csukás István művéből készített Keménykalap és krumpliorr Los Angelesben elnyerte az Emmy-díj elődjét –, fiatalokat célzó produkciók helyett egyre-másra megbukó, kínosan rossz sorozatokkal próbálkozott a köztévé.

Most azonban mintha valóban rádöbbentek volna, hogy szükségük van a fiatalokra. A vasárnap este a Duna TV-n sugárzott, Egynyári kaland című, új ifjúsági minisorozat ugyanis az előzmények tekintetében mindenképpen kellemes csalódás. A hatrészes alkotás első epizódja minden hibájával együtt is egy világos koncepció szerint összerakott produkciónak tűnt, amely tiszteletben tartja a műfaj határait és egy pillanatra sem feledkezik meg a célközönségről.

A Kovács M. András forgatókönyve alapján készített sorozatot a többek között a Couch Surf és a Köntörfalak című filmeket jegyző Dyga Zsombor rendezte. A szereplők szinte kivétel nélkül ismeretlen fiatalok (Döbrösi Laura a Társas Játékban, Schmidt Sára pedig a Barátok köztben szerepelt már korábban), akik, láss csodát, hitelesen személyesítik meg az érettségi után a Balatonra ruccanó tizenéveseket. A „felnőttek” között mások mellett az aktuális szereptől függetlenül mindig nagyszerű Mucsi Zoltánt, Fullajtár Andreát, Szerednyey Bélát és Hirtling Istvánt láthatjuk.

A történet pofon egyszerű: öt fiatal (a két említetten kívül: Dobos Evelin, Vecsei Miklós és Rubóczki Márkó) a nyárra Balatonfüredre utazik, ki azért, hogy dolgozzon, ki azért, hogy a szülők pénzén szórakozzon szeptemberig. A három lány és a két fiú ugyanabban a házban foglalnak szobát, hosszú távra biztosítva ezzel a konfliktusok és szerelmek lehetőségét. Az ódon villát egy kicsit rejtélyes, kicsit mamlasz fiú (Héricz Patrik) adja ki számukra, aki nem árulja el, hogy ő a tulajdonosok gyermeke, és miután szülei elutaztak, egyedül felelős a házért. Titkára azonban hamar fény derül.

Túl nagy rejtélyek ugyanis nincsenek az Egynyári kalandban. Minden pontosan kiszámítható: adott két újgazdag csemete, akik csupán napozni mentek a Balatonra, van egy fiú és egy lány, akik ugyanazért az állásért versengenek, a csapat harmadik lány tagja pedig, aki szobalányként dolgozik, a szálloda tulajdonosának fiába szeret bele, és viszont. A Balaton is jobbára a sztereotípiáknak megfelelően jelenik meg: füves part, lángos, hekk, vízibicikli.

Ám hiába az egyszerűség, a forgatókönyv még így sem került el minden buktatót. A néha erőltetettnek ható szituációk mellett az ifjúsági alkotások legnagyobb hibája, a hiteltelen párbeszéd, a tizenévesektől idegen nyelvi megoldások is megjelennek helyenként. Szerencsére azonban mindez nem rondít bele az összképbe.

Az Egynyári kalandban ugyanis van valami plusz, amitől a hibák ellenére szerethetővé válik a sorozat (ne kiabáljuk el, még csak az első rész ment le). Talán a visszafogottság teszi, az, hogy Dyga Zsombor és alkotótársai nem vállalták túl magukat. Nem okoskodnak, nem trükköznek, csupán előadnak egy egyelőre kellően diszkrét és szimpla történetet. Ha az ígéretes felvezetés után sikerül jól kibontani a sztorit, talán újra beszélhetünk majd minőségi ifjúsági tévésorozatról.