Bács Ferenc: A színház mindig közös ügy

Bács Ferenc Kossuth-díjas színművész a mesterekről és a szakmai alázatról.

– Aztán Várkonyi Zoltán hívására a Vígszínházba került.
– Óriási megtiszteltetés volt, hogy szerződést ajánlott. Első találkozásunkkor rögtön meginvitált a lakására. Úgy beszélgettünk, mintha életem első pillanatától fogva ismert volna. Fantasztikus ember, csodálatos színházigazgató volt. Sajnos nagyon hamar, pár héttel e találkozás után elveszítettük. Nagyon megrendített a halála, de szellemisége sokáig kísért minket. A Vígszínház igazi műhelyként működött, remek színészekkel játszhattam ott együtt.

– Több mint öt évtizedes színészi pályafutása során mi vezérelte?
– A színész számára a közönség a legfontosabb. Hogy őt valamilyen hiteles történettel gazdagítsuk. Hogy emlékkel tudjon hazamenni. A színház mindig közös ügy, közös munka. Ha mindnyájan élővé tudtuk tenni az író szándékát és közvetíteni a rendező elképzelését, akkor a közönségnek egy tartalmas előadás született. Elértük a célunkat, ha az előadást a közönség sokáig és felejthetetlenként őrzi magában. Professzorom, Delly Ferenc arra tanított, hogy minden szerepre úgy tekintsek, hogy azt nekem írták. Megfogadtam a tanácsát. Soha nem létezett számomra fontossági sorrend, szerepálom. Annak is megvolt a miértje, hogyha az volt a feladatom, hogy egy tálat vigyek be a színpadra, de a csönd is ugyanilyen fontos. Én így nőttem fel.

– Utolsó filmszerepét Szalay Györgyi és Dárday István Az emigráns – Minden másképp van című mozijában játszotta. Márai Sándort alakíthatta, amiért kiváló művészi címmel tüntették ki. Mi a legfontosabb útravaló, amit Máraitól kapott?
– A kilencvenes években ismerkedtem meg mélyebben műveivel. Köteteinek 1948-as bezúzása után csak ekkor jelenhettek meg újra az írásai. Megéreztem a csodáját, nyílt, egyenes ember volt. Számos nyelven tudott, de csak magyarul volt hajlandó írni. A magyar nyelv az egyik leggazdagabb, a szókincse határtalan, sokféleképpen árnyalható, sok színe van, nagyon finoman lehet kifejezni vele a gondolatainkat és érzéseinket. Nekünk színészeknek az a küldetésünk, hogy a legszebben beszéljük a nyelvünket.

– Munkásságát márciusban Kossuth-díjjal ismerték el. Mit jelent önnek ez a kitüntetés?
– Nagyon meghatott. Megtisztelő érzés. Boldogság.