Elhunyt Günter Grass

A Nobel-díjas német írófejedelem 87 éves volt.

A kortárs német irodalom egyik legnagyobb alakjának számító szerző halálának hírét kiadója, a göttingeni Steidl Verlag jelentette be.

Grass az utóbbi években a Lübeck melletti Behlendorfban lakott és egy lübecki klinikán hunyt el hétfő reggel egy közelebbről meg nem nevezett fertőzésben.

A társadalompolitikai kérdéseket egész életében szenvedélyesen taglaló írónak már az első, 1959-ben megjelent regénye, A bádogdob világsiker lett. Negyven évvel később egész életművét ismerték el az irodalmi Nobel-díjjal.

A 20. század második felének külföldön legismertebb német írója volt, a világháború utáni Németország élő lelkiismeretének számított.

Frank-Walter Steinmeier szociáldemokrata német külügyminiszter mély megrendülését fejezte ki Grass halálának hírére.

A lübecki Günter Grass Házban kondoleálókönyvet nyitnak hétfő délután. Az író halálának hírére a múzeum az Grass Útravaló című versét tette fel honlapjára: „Egy zsák dióval temessenek el / és vadonatúj fogakkal. / Ha nyughelyem beszakad / majd azt hiszik: / Ő az / még mindig ő.”

„Nem egyazon témával foglalkoztunk, de barátok voltunk, egymás tisztelői” – mondta a szintén irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Kertész Imre hétfőn az MTI-nek annak kapcsán, hogy bejelentették Günter Grass német író halálának hírét.

Günter Grass 1927. október 16-án született Danzigban (ma: Gdansk, Lengyelország). Szülővárosa gyermekkorának és legfontosabb műveinek színtere, ahol apjának kis fűszerüzlete volt. Anyja a kis létszámú szláv kasub népcsoportból származott.

1944 őszén, 17 évesen besorozták a Waffen-SS egyik páncélos hadosztályába, a háború végén amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946 elején szabadult. Ezt követően volt földmunkás, káliumbányász, 1948-tól tanult rajzot és szobrászatot. Irodalmi pályája az ötvenes években indult. Csatlakozott a német irodalom megújítására alakult Gruppe 47 csoporthoz, amelynek Heinrich Böll is tagja volt. 1956 és 1960 között Párizsban élt, ott kezdett drámaírásba is, első darabjain erősen érezhető az abszurd színház hatása.

1959-ben jelent meg talán mindmáig legnépszerűbb regénye, A bádogdob, amely meghozta számára a világhírt. A világ szörnyűségei elleni tiltakozásból törpének megmaradó Oscar Matzerath története a 20. század eleji német valóság szatirikus rajza. Fogadtatása vegyes volt, sokan nihilistának, obszcénnek és istenkáromlónak tartották, de Franciaországban elnyerte a legjobb külföldi könyvnek járó díjat. A műből 1979-ben Volker Schlöndorff rendezésében készült film Oscar- és Arany Pálma díjat is kapott

A bádogdob az úgynevezett Danzig-trilógia első darabja, a folytatásokban (Macska és egér, Kutyaévek) a kispolgári fiatalok háború alatti életével, a háborús bűnösök megítélésével foglalkozott. Az író 1960-ban Nyugat-Berlinben telepedett le. A hetvenes és nyolcvanas években született műveinek fő témája is a kortárs német politika és a közelmúlt története volt.

Figyelme a politika felé fordult, Németország Szociáldemokrata Pártját (SPD) támogatta, egy ideig a pártvezető, majd szövetségi kancellár Willy Brandt beszédeit írta. 1982-ben párttag lett, de fokozatosan kiábrándult és 1992-ben kilépett az SPD-ből. 1983-ban a Berlini Művészeti Akadémia elnökévé választották, de 1989-ben otthagyta a testületet, mert tagjai nem vállaltak szolidaritást az iráni iszlám vezetés által fatvával sújtott íróval, Salman Rushdie-val. A nyolcvanas évek végén írott művei kiábrándultságát tükrözték, A patkánynő (1986) című regényében az emberi faj és civilizáció végnapjait ábrázolta. 1993-ban szülővárosa díszpolgárává és a Gdanski Egyetem díszdoktorává választották.

1995-ben jelent meg heves társadalmi vitát kiváltó, Nehéz kérdés című regénye, amely a berlini fal leomlásának következményeivel foglalkozott.

Az irodalmi Nobel-díjat 1999-ben kapta meg, mert „fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”.

2002-ben élénk visszhangot váltott ki Ráklépésben című, a második világháború német áldozatairól szóló regénye. Könnyedebb témájú az erotikus verseket és rajzokat tartalmazó, Utolsó táncok című kötete és Az árnyék című könyve, amelyben 108 litográfiája is látható.

A Nobel-díjas író megszólalásai, írásai miatt gyakorta került a viták középpontjába. 2006 nyarán a Hagymahántás közben című kötete megjelenése előtt bevallotta, hogy 17 évesen a Waffen SS tagja lett. Több bírálója a Nobel-díj visszaadására kötelezte volna, mások pedig nem értették, hogy a történelmi múlttal való szembenézést és elszámolást sürgető író miért csak ekkor állt elő ezzel az életrajzi adattal. A támadásokra azt felelte: csak öregkorára talált rá a megfelelő formulára, hogy beszéljen Waffen SS-múltjáról. 2012 áprilisában az iráni konfliktus témáját feldolgozó, Amit el kell mondani (Was gesagt werden muss) című versével kavart vihart.

Izrael nemkívánatos személynek nyilvánította, mert Grass azt állította, hogy Izrael egyre nagyobb és ellenőrizetlenül gyarapodó nukleáris fegyverzettel rendelkezik, Irán ellen fontolgatott megelőző csapása pedig az egész világ békéjét fenyegeti. Néhány hónap múlva az izraeli atomtitkokat leleplező, a zsidó államban bebörtönzött idős tudóst méltató, Napjaink hőse (Ein Held unserer Tage) című versével borzolta a kedélyeket.

A vitatható tények és megnyilvánulások ellenére az írót tisztelet és szeretet övezte: 2009-ben Günter Grass Múzeumot alapítottak Gdanskban, azóta minden évben Grassomania Fesztivált rendeznek tiszteletére. A tavalyi ünnepségen saját, A foglyul ejtett hal című szobrát avathatta fel. Egy Grassówka nevű „oktatójátékot” találtak ki regényhőseiről az író Danzigban játszódó műveinek nyomába eredve. Róla nevezték el az 11496 Grass nevű kisbolygót is.

Az író 2004-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt.