Grosch Nándornak, a Gyerekszem Közhasznú Művészeti Egyesület vezetőjének döbbenetes tapasztalatai vannak arról, hogyan jelennek meg a gyerekek élményei a filmötletekben: – Egyikük legszívesebben azt a jelenetet forgatta volna le, hogy beugrik a Moszkva téren a metró elé. Azzal indokolta, hogy a Kontroll című filmben látta, de később kiderült, hogy előző évben ő is a metró elé ugrott – ez csak egy a tizenhárom év történetei közül.
Az egyesület ennyi ideje tart filmes foglalkozásokat családból kiemelt gyermekeknek, illetőleg javítóintézetekben drog- és alkoholfüggő fiataloknak. A programokat pályázati forrásból, többnyire a Norvég Civil Alap támogatásával valósítják meg. A nemzetközi filmes műhelyt a Visegrádi Alap támogatásával rendezték, idén már harmadszor.
Általában a tenni nem akarás, a lemondás, a kezdeményezések elhárítása jellemzi az állami gondozásba került gyerekeket. A drámajáték és a filmkészítés ötvözete viszont érdekli őket. A Hűvösvölgyi Gyermekotthonban már 2002 óta dolgozik az egyesület, az általános iskolás korú gyerekekkel hetente.
Az ötnapos visegrádi workshophoz viszont kamaszkorú csapatot verbuváltak. Itt olyan diákokra volt szükség, akik már elég nagyok ahhoz, hogy egy hét alatt közösen készítsenek egy pár perces filmet. A történeteket a csapatok hozták, a filmes vezetők pedig irányították a gyerekek munkáját a forgatókönyvírástól a vágásig. Grosch Nándor maga is tizenhárom évet élt különböző gyermekotthonokban, és két évig dolgozott nevelőként. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen a gyártásszervező szakot végezte el.
– Olyan traumákkal érkeznek az ilyen intézményekbe a gyerekek, amelyekből képtelenek továbblépni. Ezért vannak gondjaik a beilleszkedéssel. Az ő esetükben az első a terápia, enélkül semmilyen pedagógia nem lehet sikeres – mondja.
A Gyerekszem Egyesület filmes műhelyei csoportos művészetterápiával próbálnak segíteni. A filmkészítés előtt életúttérképet rajzoltak. Ezen megjelentek életüknek azok a pontjai is, ahol valami rossz történt velük. Az idei tábor címe To be continued! (Folytatása következik!). Azt próbálták megfilmesíteni, hogy visszatérnek ezekhez a rossz pillanatokhoz, és megpróbálnak továbblépni.
– Az élménykorrekció azt jelenti, hogy a gyerekek a fim fiktív terében szabadon átalakíthatják azokat az életeseményeket, amelyeknél elakadtak, mert valami nem úgy alakult, ahogy szerették volna. Ezzel megteremthetik a hiányzó érzelmi biztonságot – mondja a program szakmai vezetője, Pirisi Edina pszichológus.
Csapatonként csak egy film készül: közös gondolkodásra van szükség, hogy olyan film szülessen, amellyel mindenki tud azonosulni. A külföldi csapatokat tolmácsok segítették. Bogdán Árpád rendező-forgatókönyvíró, a Boldog új élet című játékfilm alkotója a lengyel csapat egyik szakmai vezetője volt. Itt egy horrorfilmes elemeket felvonultató éjszakai jelenetbe csomagolták a gyerekek azt, ami foglalkoztatta őket: az édesanyjuk hiányát és az első éjszakát a gyermekotthonban.
– Kicsit féltettem a gyerekeket, hiszen félelmetes jelenetekről van szó. Közben viszont az derült ki, hogy az egyik kislány a Démonok között című horrorfilmet látta a múlt héten – meséli Bogdán.
A saját traumáik mellett még ezt a közvetve megélt erőszakot is fel kell dolgozniuk. Az idei filmekből is jól látszott, hogy az érzelmi biztonság megtalálása valóban az egyik legfontosabb tétje a filmkészítésnek és általában mindenfajta terápiának.
A lengyel filmben egymásban találja meg ezt a biztonságot a két testvér, a szlovák csapat filmje pedig visszaforgatta az időt, hogy megmutassa, miként lehet egy rossz napból jó nap, ha valaki a barátságot választja az összetűzés helyett. A cseh film szereplői közösen indulnak el, hogy felkutassák egyikük múltját, a magyar csapat filmje pedig egy sérült focistáról szól, aki nem adja fel.
Májusban a Gyerekszem Filmfesztiválon más, gyerekek által készített filmek mellett a visegrádi workshopon készült filmeket is láthatja majd a közönség.
