– Ahogy olvasni kezdtem, rögtön megszólaltak bennem a szavak. Nem én írtam a dallamot, egyszerűen megszólalt bennem. Fogtam a telefonom, és a diktafon funkcióval feldúdoltam rá. Mire hazaértem a villamossal, már kész is volt az egész dallam, Mizsei Zoltán és Horváth Kornél pedig elfogadták, és saját kreativitásukat és hangszerjátékukat hozzáadva gyönyörű dal született belőle – meséli Lovász Irén, aki hangsúlyozza: a népzene mellett a kollektív tudattalanból is sokat merítettek a számok összeállításánál.
– Sokszor úgy érzem, hogy ez az egyetlen ésszerű magyarázata annak, hogy honnan származnak azok a dallamok, amelyek időnként előtörnek belőlünk – magyarázza. A lemezt egyébként a szemlélődő magyar szellem két nagy alkotója, Hamvas Béla filozófus és Weöres Sándor költő emlékének ajánlják. A Hamvas Béláról elnevezett százhalombattai könyvtár alapításának ünnepi évfordulójára is ezt a műsorukat hívták meg.
– Az emberről elmélkedünk a teremtett világban, s az emberi természetet fürkésszük a természeti környezetben. Posztmodern világunk sajátos eklektikusságát és ellentmondásosságát mutatja, hogy a külső-belső természet végtelen gazdagságát a női-férfi hanggal és az akusztikus hangszerekkel együtt csak az új elektronikus hangszerek, a wave-drum és a szintetizátor alkalmazásával tudjuk megközelíteni: ez üzenetünk a kor falára – teszi hozzá Lovász Irén.
