Liget-projekt: Baán kontra Zoboki

Zoboki Gábor nem érti, miért nem a hagyomány a jelszó. Baán László szerint a Liget Budapest projekt megtérül.

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa lapunk megkeresésére úgy nyilatkozott: nincs új elem a Múzeumi negyed körül jelenleg folyó vitában, hiszen korábban is számos alternatív elképzelés bukkant fel, köztük természetesen a várbeli helyszín is. Azt is kiemelte: korrigálni természetesen eddig is lehetett és most is lehet a projektet, de nem szabad – az ő szavaival élve – szétcincálni, mert akkor éppen a tervet összefogó és egyedivé tevő kohézió veszik el.

A főigazgató szerint nem árt tudatosítani, hogy egy ilyen mértékű projekt esetében, amelyre 150 milliárd forintot költ az állam, a mai gazdasági helyzetben csak akkor jár el felelősséggel az azt útjára indító kormányzat, ha megalapozottan lehet számolni a hosszú távú megtérüléssel. Egy olyan elképzelés viszont, amely azon alapul, hogy a városban elszórtan jöjjenek létre új múzeumok, ezt a feltételt nem képes biztosítani.

Ezzel szemben a Liget Budapest projekt a már száz éve a Városligetben lévő intézmények megújításával és a 21. századi kihívásoknak megfelelni képes új épületekkel együttesen egy olyan sokoldalú márkává fejleszti az újjáépülő ligetet, amely Budapest s így az ország számára európai rangú turisztikai vonzerőt jelent majd a nemzetközi családi turizmus színterén – érvel Baán. Hozzátette: erre azért is van szükség, mert Magyarország nem rendelkezik egyetlen olyan múzeummal sem, amely önmagában képes lenne jelentős nemzetközi turizmust vonzani hozzánk, szemben az olyan gyűjteményekkel, mint például a Louvre, a Prado vagy a Van Gogh Múzeum.

A miniszteri biztos szerint a tervet övező bizakodást erősíti a világ egyik legnagyobb nemzetközi könyvvizsgáló, adó- és üzleti tanácsadó társasága, a KPMG által elkészített gazdasági hatástanulmány, amely a fővárosba irányuló külföldi turizmus terén évi 300 ezer (azaz napi átlag 800) fős növekedéssel számol a Liget-projekt megvalósulása esetén, s ezáltal a turisztikai többletbevételekből tíz-tizenkét év alatt Magyarország számára nemzetgazdasági szinten megtérülnek a beruházásra fordított közpénzek.

Zoboki Gábor ezzel szemben teljesen más véleményen van a gigaberuházással kapcsolatban, csapatával épp ezért szándékosan szegte meg az Új Nemzeti Galériára kiírt tervpályázat alapszabályait.

„Nem a Liget Budapest projekt ellen protestálunk ezzel a lépésünkkel, hanem a Városligetért állunk ki. Nem értjük, hogy miért nem a hagyomány és az örökségvédelem a jelszó – szögezi le Zoboki. – Nagyon késői ez a reakció részünkről, de úgy vélem, a magyar építésztársadalomnak nem volt lehetősége eddig méltó módon beleszólni ebbe a folyamatba. Elkeserítő, hogy csak két magyar iroda kapott lehetőséget ebben a pályázatban, és szakmai problémának tartom azt is, hogy a külföldi irodáknak nem kellett magyar partnert felkérniük. Rengeteg homokszem került a gépezetbe, gondolok itt a helyszín, a megastruktúrák, a lépték-arány kérdésére.”

Úgy látja, egy ilyen alapkoncepcióra nem lehetett egészséges választ adni. „Amint a politika belép egy ilyen helyzetbe, akkor a legegyszerűbb építészeti és muzeológiai szakmai kérdések eltorzulnak, eltűnnek az ok-okozati összefüggések” – fogalmaz. Zoboki szerint a források egy részét inkább a Városliget eredeti formájában való felújítására kellene fordítani. Bár ők is támogatják a múzeumépítéseket, városrendezési szempontból sokkal előremutatóbbnak tartják a pusztuló vagy alulhasznosított belvárosi műemlékek rehabilitációját. Az építész úgy véli, ezekben tökéletesen megvalósítható a múzeumi negyed programja. Az általa képviselt alkotócsapat felvetésében a Hősök terén, a budai Várban és az Iparművészeti Múzeum környékén lehetne mindezt megvalósítani.

Zoboki Gábor az általa benyújtott örökségalapú múzeumi koncepcióban úgy fogalmaz: a Szent György tér „kitüntetett helye, esszenciája a magyar történelemnek, nemzettudatnak”. A Magyar Nemzeti Galéria ide tervezett épületében a nemzet legjelentősebb képzőművészeti gyűjteményét a teljes Csontváry-életművel, értékes barokk gótikus szárnyas oltárokkal és egy időszaki kiállításra alkalmas pavilonnal lehetne egyesíteni a tervező szerint.

„Mi azt állítjuk, hogy ha a Szent György tér rehabilitációjával, a Magyar Nemzeti Galéria odamentésével fel tudunk építeni egy olyan kortárs épületet, amely méltó módon le tudja zárni a nyugati térfalat, az mind a polgári városrészre, mind a várnegyedre erősen pozitív hatással lehet” – mondja Zoboki.

Az építész a Liget Budapest projekt fő problémájának tartja, hogy nem volt igazi programalkotás. Szerinte ez összefügg azzal, hogy Budapestnek huszonöt éve nincs kidolgozott koncepciója, de ha a magyar állam szeretné rendezni a budapesti múzeumok ügyét, akkor a muzeológusi és építészszakma megfontolt egyeztetése nyomán megszületett programmal lehetnek megtenni. A szakember szerint a Szent György tér rehabilitációjának esetében ez a típusú munkametódus érvényesül, hiszen a Karmelita kolostor átépítését felügyelő bizottságban muzeológus, építész, régész, művészettörténész egyaránt helyet foglal. A programalkotás itt elkezdődött, s irodájuk mostani terve Zoboki szerint segítheti ezt a folyamatot. Itt fontos megjegyezni, hogy Füleky Zsolt építésügyi államtitkár múlt héten jelentette be: a közeljövőben ötletpályázatot írnak ki a tér beépítésére.

Visszatérve a Liget Budapest projekthez: az építész lehetetlen feladatnak tartja, hogy 180 ezer négyzetmétert három év alatt építsenek be, ellenpéldaként az általa tervezett 40 ezer négyzetméteres Művészetek Palotáját említi, amely öt év alatt készült el. Pályázatukkal, mivel úgy vélik, az esztetizálás az építészetnek csupán egy szegmense, Zobokiék azt is demonstrálni kívánták: nem értenek egyet a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének összeolvasztásával.

„Ezzel kapcsolatban egyáltalán nem született muzeológusi konszenzus. A Zoboki építésziroda által beadott pályázat lényege, hogy egyben tartja a legitim intézményként működő Magyar Nemzeti Galériát, amely a kezdetektől mutatja be a magyar képzőművészetet. A nemzeti értékeinket állandó gyűjteményi szinten nem szabad összekeverni a külföldi mesterek munkáival. Úgy vélem, ezt a jónak bizonyuló, már kialakult intézményi struktúrát nem lehet megbolygatni, még akkor sem, ha jelenleg mindezt rosszul használják” – mondta Barkóczi István muzeológus, aki Zoboki Gábor tervpályázatában tanácsadóként vett részt.

Lapunk kérdésére, hogy mit szól Zoboki Gábor felvetéseire, Baán László hangsúlyozta: ahhoz, hogy egy ilyen terv egyáltalán komolyan felmerülhessen, először magát a várnegyed rekonstrukcióját kellene átfogóan áttekinteni, különös tekintettel a világörökségi státusára, ami egyáltalán nem könnyű feladat, elég csak a még mindig a helyét kereső Várbazárt hozni példaként.

„Ugyanakkor Zoboki véleményét nagyon is komolyan kell venni – tette hozzá Baán –, hiszen olyan építész fogalmazott meg markáns véleményt, aki korábban már komoly kormányzati megbízásokat kapott. Nem lep meg, ezzel együtt véleményem szerint senki sem tudja bebizonyítani, hogy ha elszórtan ide-oda múzeumokat telepítünk a városba, az a kiadásokon túl többletbevételt is jelentene az országnak” – foglalta össze ezzel kapcsolatban az álláspontját a miniszteri biztos.

Megkértük Baán Lászlót, hogy kommentálja az Index újságírója, Földes András által felhozott vádat is, mely szerint a Múzeumi negyedben elképzelt Új Nemzeti Galéria esetében a győztes pályaművet készítő világhírű norvég építésziroda, a Snohetta 2007-ben már hasonló tervvel állt elő az oslói operaház kapcsán. Ezt arra alapozva írta Földes, hogy a hasonlóan a magyar projektre beadott tervükhöz, a norvég fővárosban megvalósult épület koncepciója is a két egymásba forgatott ékformára épült.

A felvetést Baán László komolytalannak tartja egyfelől azért, mert nemcsak a szakkritikusok, de a laikusok számára is egyértelmű, hogy a budapesti terv nem két egymásba forgatott éket formáz, hanem egészen más a térstruktúrája, másfelől pedig azért, mert a szerző előző nap még lelkes hangvételben írt ugyanerről a pályázatról. Emlékeztetett: a nagy alkotók egyedi kézjegye mindig felismerhető, komolytalan lenne például Calatraváról vagy Makoveczről, netán Van Goghról, Gauguinről vagy Chagallról azt állítani, hogy életművük „saját maguk plagizálása” lenne.

Baán szerint a győztes budapesti terv a Snohetta életművén belül is kiemelkedőnek számít, s a nemzetközi zsűri egyébként egyöntetűen ítélte rendkívül magas színvonalúnak.