A nápolyi társulat Verdi első három mesteroperáját megelőző, egyfajta sarokkőnek nevezett művét, a Luisa Millert mutatta be koncertszerűen vasárnap a Művészetek Palotájában, s nemcsak abban az értelemben autentikusan, hogy az opera ősbemutatóját 1849-ben a nápolyi színházban tartották. Bár az utóbbi években a Luisa Miller több alkalommal is látható volt magyar színpadokon, Verdi méltatlanul keveset játszott operái közé tartozik. Igaz, az áriái nem olyan karakteres „slágerek”, mint a nagy Verdi-operáké, ám mégiscsak mestermű, gyönyörű dallamvilággal, szívbe markoló történettel.
A Luisa Miller Schiller Ármány és szerelem polgári szomorújátékának átirata az opera műfaji követelményeinek megfelelően, de továbbra is Rómeó és Júlia-történet, s − Szerb Antal megfogalmazásában − vádirat a fejedelemségek romlottsága, az emberkereskedés, a szolgalelkű aljasság ellen. A grófi sarj, Rodolfo és a tiroli polgárlány, Luisa szeretik egymást, ám nászukat meghiúsítja Rodolfo apjának nagyravágyása – aki nevét, rangját és vagyonát gyilkossággal szerezte −, valamint a grófi titkár, Wurm (nevének jelentése: féreg) cselszövése, féltékenysége. A Rodolfo és Luisa köré szőtt ármány végül halálba hajszolja a szerelmespárt. Bár a történet egyszerű, a hősök karaktere – akárcsak Schillernél – árnyalt, senki sem tökéletes szent, sem végletesen elvetemült gazfickó, hogy a tragédia valóban keserű legyen.
A Teatro di San Carlo zenekara és élén a fiatal, dinamikus Daniele Rustoni dirigens – aki időnként már-már nyolcadik énekese is volt az operának − megadta a hallgatóságnak azt az illúziót, hogy az olasz muzsikusok az anyatejjel szívták magukba az olasz operakultúrát, a hallgatóság érzelmeivel is könnyedén játszottak, s ha néha könnyet is csaltak a publikum szemébe, arcán a mosoly mindvégig ott lehetett. A remek kórussal indító opera elsősorban a címszereplőre épül – Luisát a kiváló román koloratúrszoprán, Elena Mosuc énekelte, kotta nélkül, teljes átéléssel, a mű minden taktusa a vérében van. Bár a plakátokon ő volt az est arca, főszereplőjévé mégsem ő vált, hanem a Rodolfót alakító fiatal tenor, Luciano Ganci. Már többször láthattuk magyar színpadon, de nem elégszer: születő csillagként hirdetik, pedig már csillag, egészen lélegzetelállító, erős, tiszta hang. Áriáit többször kísérte a közönség ovációja: nagyon nagy énekes van születőben. További énekespartnereit is mind elismerés illeti, akik több méltatást érdemelnének ennél az egy mondatnál.
(Verdi: Luisa Miller. A nápolyi Teatro di San Carlo koncertelőadása. MüPa, április 26.)
A Luisa Miller Schiller Ármány és szerelem polgári szomorújátékának átirata az opera műfaji követelményeinek megfelelően, de továbbra is Rómeó és Júlia-történet, s − Szerb Antal megfogalmazásában − vádirat a fejedelemségek romlottsága, az emberkereskedés, a szolgalelkű aljasság ellen. A grófi sarj, Rodolfo és a tiroli polgárlány, Luisa szeretik egymást, ám nászukat meghiúsítja Rodolfo apjának nagyravágyása – aki nevét, rangját és vagyonát gyilkossággal szerezte −, valamint a grófi titkár, Wurm (nevének jelentése: féreg) cselszövése, féltékenysége. A Rodolfo és Luisa köré szőtt ármány végül halálba hajszolja a szerelmespárt. Bár a történet egyszerű, a hősök karaktere – akárcsak Schillernél – árnyalt, senki sem tökéletes szent, sem végletesen elvetemült gazfickó, hogy a tragédia valóban keserű legyen.
A Teatro di San Carlo zenekara és élén a fiatal, dinamikus Daniele Rustoni dirigens – aki időnként már-már nyolcadik énekese is volt az operának − megadta a hallgatóságnak azt az illúziót, hogy az olasz muzsikusok az anyatejjel szívták magukba az olasz operakultúrát, a hallgatóság érzelmeivel is könnyedén játszottak, s ha néha könnyet is csaltak a publikum szemébe, arcán a mosoly mindvégig ott lehetett. A remek kórussal indító opera elsősorban a címszereplőre épül – Luisát a kiváló román koloratúrszoprán, Elena Mosuc énekelte, kotta nélkül, teljes átéléssel, a mű minden taktusa a vérében van. Bár a plakátokon ő volt az est arca, főszereplőjévé mégsem ő vált, hanem a Rodolfót alakító fiatal tenor, Luciano Ganci. Már többször láthattuk magyar színpadon, de nem elégszer: születő csillagként hirdetik, pedig már csillag, egészen lélegzetelállító, erős, tiszta hang. Áriáit többször kísérte a közönség ovációja: nagyon nagy énekes van születőben. További énekespartnereit is mind elismerés illeti, akik több méltatást érdemelnének ennél az egy mondatnál.
(Verdi: Luisa Miller. A nápolyi Teatro di San Carlo koncertelőadása. MüPa, április 26.)