Kíváncsian várom, vajon a darab mennyire állja ki az idők próbáját, és mennyire működik majd egy nem kifejezetten a feldolgozott téma iránt érdeklődő közönség előtt. Ezek a dallamok ugyanis nemcsak közismertek, de tulajdonképpen legtöbbünk identitásának is a részei valahol, s egészen biztosan ez is közrejátszott abban, hogy az előadás egyébként feltűnően átélt volt. A Kesselyák Gergely vezette Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és az MR Énekkar lüktető előadására Pasztircsák Polina szólója tette fel a koronát: a művésznő egészen kiváló énekes.
A műsor második része a Csodaszarvas-szvittel kezdődött, a Jankovich-féle animációs film rendkívül összetett és sok témát felvonultató zenéjének rövidített, koncerttermi változatával, amelynek kóruskezelési technikája a kodályi – egyébként a Palestrina-féle – hagyományból táplálkozik, a Wass Albert-regény bevezető soraira komponált Elég volt! pedig a wagneri sprechgesangot (énekbeszédet) idézi. Utóbbi szólistája Feke Pál volt, aki a záró betétdalban István királyt énekelte Vadkerti Imre (Koppány) mellett a népszerű rockopera temetési jelenetében.
