Milyen csodálatos ez a nap – ordítja egy éppen a halálra készülő szolga egy fergeteges autós üldözéses akciójelenet közepén a Mad Max – A harag útjában, és ha abban a kontextusban ez teljesen bizarr és elborult kijelentés is, az egyszeri, akciófilmet értékelő és rá szomjazó néző számára valóban ünnep George Miller filmje, minden kockája. Az ausztrál rendező 1979-ben, 34 évesen készítette el posztapokaliptikus moziját, a mára kultikussá váló Mad Maxet, amely a siker hatására gyorsan trilógiává dagadt.
A remek direktor aztán sok mindent alkotott: neki köszönhetjük Az eastwicki boszorkányokat, a Babe kismalac kalandjait bemutató és a Táncoló talpak című animációs filmet – utóbbiért Oscar-díj is volt a jutalma. A világ mégis úgy kerek, hogy a márciusban hetvenedik születésnapját ünneplő rendező egyszer visszanyúljon a gyökereihez, ráadásul a mára kissé elsilányult és franchise-okból, valamint elcsépelt klisékből táplálkozó akciófilm műfajban iskolázza le riválisait. Miller sorvezetőt nyújtott át, mondván, lám, minden fanyalgás dacára így is lehet még tenni-venni a sokat látott zsánerben.
A Mad Max – A harag útja a műfaji konvencióknak megfelelően papírvékony történetével nem fogja agytekervényeinket igénybe venni: itt van Mad Max, aki fogságba esik, és csak a szabadulás foglalkoztatja, másrészt a földi pokolból szintén menekülni akaró Furiosa, aki egy benzintartály mellett a hátsó ülésre bevágja egy bandavezér szintén menekülni vágyó kényszerfeleségeit. A közös elem mindegyikükben a menekülés vágya, bármi áron, tűzön-vízen át. És konkrétan utóbbi történik, két órán keresztül, ezen belül a film elején mindjárt egy olyan harmincperces, vég nélküli akciójelenetben, amelyet a cannes-i filmfesztiválon megtartott bemutatóján konkrétan hangos éljenzéssel tapsolt meg a közönség.
Miller parádés iramot diktál, kaszkadőrök és koreográfiák sosem látott kombinációját szórja a vásznon, s mindezt a 72 éves operatőr, John Seale csodálatos kompozícióiba csomagolva. A Mad Max – A harag útja semmi mást nem kínál, csak akciót és látványt, ám olyan magas színvonalon, amiről azt hittük eddig, az a szint már nem is létezik. Nos, Miller megmutatta, hogy igen, s oktatja a Halálos iramban filmeket, minden képregényhőst és a még nem létező, leendő követőiket is. Miller és filmje a tehetség, a hozzáértés és a kreativitás együttes diadala, olyan mozi, amelyről nemcsak sokáig beszélünk még, de jó darabig utánozhatatlan is marad. Hacsak a már most bejelentett következő epizód nem fogja überelni. De az már a sztratoszférát jelenti.
(Mad Max – A harag útja. Színes, magyarul beszélő, ausztrál akciófilm, 130 perc, 2015, rendező: George Miller. Forgalmazó: InterCom)
