Diák-tanár felvonulással, nyitó istentisztelettel indul holnap délután a budapesti Bakáts téren, majd énekes-fáklyás menettel és késő esti zenés áhítattal folytatódik a XIV. Református Zenei Fesztivál, amely három napon át vasárnapig várja az egyházi zene és az értékes muzsika iránt érdeklődőket, felekezetre való tekintet nélkül.
– 2000-ben tartották a IV. Magyar Református Világtalálkozót a Fradi-pályán, és engem mélyen megérintett, amikor 20 ezer ember együtt énekelte azokat az énekeket, amelyeket mindannyian ismerünk és hetente éneklünk a templomban. Magam is református vagyok, gyermekkoromban, az ötvenes-hatvanas években is természetes volt, hogy a templomban is megvallottuk a hitünket, másrészt „ároni” papcsaládból származom, az őseim több száz évre visszamenőleg lelkészek voltak.
Ezen a bizonyos találkozón lemezkiadóként is jelen voltam, elsősorban magyar népzenei kiadványokkal. Az emberek sorra jöttek oda hozzám, legalább ezerötszázan, és mind azt kérdezték: református énekek vannak-e? Mivel egész életemben hiánypótló dolgokra törekedtem, ennek az igénynek és a már említett múltamnak a hatására ott, a Fradi-pályán, abban a pillanatban eldőlt: ezzel akarok, ezzel kell foglalkozni – mondja lapunknak Böszörményi Gergely, a fesztivál életre hívója és főszervezője. Mint meséli, a Ráday utca 28. alól indult az első találkozó egy kis színpaddal, mára már a Bakáts tér a központ, és még hét helyszínen zajlanak a programok (a helyszínek teljes listáját megtalálják az Rzf.reformatus.hu internetes oldalon – a szerk.). – Tavaly a fellépők száma 850 fő volt, ami egy fesztivál életében elég tekintélyes szám – teszi hozzá.
– 2000-ben tartották a IV. Magyar Református Világtalálkozót a Fradi-pályán, és engem mélyen megérintett, amikor 20 ezer ember együtt énekelte azokat az énekeket, amelyeket mindannyian ismerünk és hetente éneklünk a templomban. Magam is református vagyok, gyermekkoromban, az ötvenes-hatvanas években is természetes volt, hogy a templomban is megvallottuk a hitünket, másrészt „ároni” papcsaládból származom, az őseim több száz évre visszamenőleg lelkészek voltak.
Ezen a bizonyos találkozón lemezkiadóként is jelen voltam, elsősorban magyar népzenei kiadványokkal. Az emberek sorra jöttek oda hozzám, legalább ezerötszázan, és mind azt kérdezték: református énekek vannak-e? Mivel egész életemben hiánypótló dolgokra törekedtem, ennek az igénynek és a már említett múltamnak a hatására ott, a Fradi-pályán, abban a pillanatban eldőlt: ezzel akarok, ezzel kell foglalkozni – mondja lapunknak Böszörményi Gergely, a fesztivál életre hívója és főszervezője. Mint meséli, a Ráday utca 28. alól indult az első találkozó egy kis színpaddal, mára már a Bakáts tér a központ, és még hét helyszínen zajlanak a programok (a helyszínek teljes listáját megtalálják az Rzf.reformatus.hu internetes oldalon – a szerk.). – Tavaly a fellépők száma 850 fő volt, ami egy fesztivál életében elég tekintélyes szám – teszi hozzá.
A református zenei fesztivál az egyetlen olyan református nagy rendezvény, amelyet 2004 óta minden évben megtartanak. Az eseményre számos csoport érkezik a határon túli területekről és az anyaország minden tájáról. Miközben a református egyház hivatalosan is a programsorozat mellé állt, a kezdetektől ökumenikus szellemben zajlanak az események. – Az ökumené fontos számunkra, és az a párbeszéd, amely a felekezetek között, illetve a felekezetek és a társadalom között kialakul – fogalmazza meg Böszörményi Gergely, aki példának azt említi, hogy amikor építkezés miatt zárva volt a Kálvin téri református templom, első szóra örömmel fogadták zenés áhítatukat a Bakáts téri katolikus templomban, illetve a legendás 500 fős fesztiválkórusban a kezdetektől minden felekezet énekkarai képviseltetik magukat a baptistáktól a katolikusokig.
Idén először lesz diák-tanár felvonulás a Ráday utcán a Kálvin térről indulva, tulajdonképpen a hivatalos Bakáts téri nyitó istentiszteletet megelőzve ez indítja a rendezvényt holnap három órától. Erre a Kárpát-medence sok református tanintézményét várják. Szintén újdonság a papgyerek-találkozó, amelyen azokra számítanak, akik lelkészeket is adó családokból érkeznek, és nem mellesleg a fesztivál részeként tartják a Magyar Örökség-díjasok találkozóját, amelyen kötetlen beszélgetésen ismerkedhetnek a díjazottak egymással és a közönséggel. Megtartják a református kórusok találkozóját is, a Nemzeti Múzeum lépcsőin énekel az ötszáz fős fesztiválkórus, a színpadokon pedig a Muzsikás, a Sebő együttes, a Vujicsics, a Makám, a Djabe, az Ismerős Arcok, a Misztrál, a Cantemus Kórus, a Varga János Project, Agócs Gergely és a Parapács zenekar, az Invocatio Musicalis, a Borzsavári Népzenekar, a Tekerős Barátok, az Anima Soni, a Cantores Ecclesiae és a Bartók Béla Konzervatórium diákjai adnak koncerteket. A programokat kézművesvásár, kerekasztal-beszélgetések és táncházak színesítik, és egy kiállítás is várja a látogatókat: a Ráday utca 28. szám alatt M. Kiss Katalin keramikusművész alkotásait láthatjuk.
A fesztiválhoz tartozik a református énekek hangversenye is, amelynek hosszú ideje a Müpa ad otthont, és amely tulajdonképpen egy zenés istentiszteletté nőtte ki magát; ezt a koncertet minden évben rögzítik és lemezen is kiadják. A lemezek a hívők mellett az iskolák és a gyülekezetek munkáját is segítik. Ezt a hangversenyt a hagyományokhoz híven a fesztiválhoz képest egy hónappal később, június 27-én rendezik meg.
