Közel két évtizeden keresztül a nyár elejének egyik meghatározó élménye volt a fővárosban a Fesztiválzenekar Hősök terei ingyenes koncertje, amelyet a Budapesti Búcsú hívott életre. A környéken laktam, és emlékszem, gyakorlatilag az egész társasház kitelepült a kis kultikus kartonszékekre, amelyekből komoly gyűjteményünk lett az évek alatt. Sokaknak az ingyenesség volt a hívószó, másoknak a kötetlenebb környezet, vagy az a jellegzetes hangulat, amely úgy tűnik, öt év után is újra a régi.
Ezeken az alkalmakon a kezdetektől legalább négy generáció képviselteti magát a legkisebbektől a legidősebbekig, ott van a Fesztiválzenekar törzsközönsége és azok az alkalmi vendégek is, akik a nagy nyüzsgés miatt keverednek a tömegbe. A zene azonban mindenkihez szól, kortól, társadalmi rétegtől függetlenül, és hozzá kell tegyem, ez az az esemény, ahol mindenki mosolyog és örül az együttlétnek, nincsen pisszegő szó az izgő-mozgó gyerekeknek, nincs megjegyzés a fiatalok öltözetére, akik viszont udvariasan átengedik a helyet a bottal érkező idős párnak.
Már a legelső Hősök terén rendezett koncertek komoly üzenettel bírtak, azon felül, hogy a komolyzene utat tört a szélesebb rétegekhez és igazi társadalmi eseménnyé alakult: 1993-ban szerb, horvát és bosnyák kórusokkal együtt adták elő Beethoven IX. szimfóniáját. A Fesztiválzenekar 2001-ben „Cigányokkal együtt” címmel roma zenészekkel lépett fel, 2007-ben a „Keringő-koncerten” pedig ezrek táncoltak a Hősök terén.
„Az, hogy ki fogékony a zenére, nem függ össze azzal, hogy milyen családból jön az illető. Ha olyan családból jön, ahol nem hagyomány a zenehallgatás, a koncertlátogatás, akkor kell egy különleges esemény, ahol az a bizonyos szikra megüti, amitől kap egy olyan impulzust, hogy utána már jár. Én több ilyen embert ismerek, odatévedt egy éjféli koncertre, a Hősök terére, és azóta rendszeresen jár hangversenyekre. Igazából ezt a szikrát kell megadni az embereknek” – mondta lapunknak a koncert előtti percekben Fischer Iván.
A Fesztiválzenekar vezetője nagyon lelkes volt a kétszáz hátrányos helyzetű gyermek produkciójától, akik a felkészülés és az előadás kapcsán egészen biztosan megkapták ezt a szikrát. Mikor arról érdeklődtünk, mennyire próbálják őket a jövőben is szem előtt tartani, úgy fogalmazott: bízik abban, hogy mindenképpen lesz folytatása ennek a közös munkának, azonban mivel ez egy teljesen új kezdeményezésük, még pontosan nem tudja, milyen formában tartják majd velük a kapcsolatot a jövőben.
A zenekar egyébként dél-amerikai turnéra készül, a jelek szerint egészen személyes, kedves gesztusokkal és produkciókkal is. Ennek kapcsán a műsorba egy eredeti argentin tangó is bekerült, amelyet profi táncosok mutattak be, és a Fesztiválzenekar muzsikusai egy argentin dalt is elénekeltek, spanyol nyelven, argentin kiejtéssel.
A TérTáncKoncert műsorának gerincét azonban a tündéreket megidéző Szentivánéji álom jelentette, Mendelssohn Shakespeare-drámájához írt kísérőzenéje, amelynek fontosabb részleteihez az ország minden tájáról hívtak hátrányos helyzetű gyermekeket. Ők Vári Bertalan a néptánc, a hip-hop és a kortárs tánc elemeit is ötvöző koreográfiáját kis csoportokban már hónapok óta tanulják, és láthatóan nagy élményt jelentett számukra a közös munka a Fesztiválzenekarral. Meglepetésként bevonták őket a záró West Side Story Mambo! című számába is, és közöttük táncolták a már említett tangót is.
A Szentivánéji álomban a nyíregyházi Pro Musica Leánykar énekesei is közreműködtek, akikkel közösen megemlékeztek Mendelssohn zeneszerzésben is jeleskedő leánytestvéréről, Fanny Mendelssohnról, aki a kor elvárásai miatt számos művét bátyja neve alatt írta meg. Egyik kórusművét énekelték el. A koncert után kígyózó sorokban álltak az emberek dedikáltatni a kis kartonszéket Fischer Ivánnal, a táncos gyerekek pedig szignált sípot kaptak emlékbe.
