Jó kedélyű adomázásokban nincs hiány, talán a személyek nevesítése jót tett volna a mélyebb befogadásnak, bár Péterffy érezhetően úgy gondolta, nem a beszélő fejek a főszereplők, hanem sokkal inkább a díszletül szolgáló monori táj, a pincesor, a szőlő és természetesen a bor. Többek között ősszel szüreten, januárban egy Jégvirágtól borvirágig rendezvényen, majd farsangkor a fánkfaló napon találkozhatunk a borral, utóbbi esemény a fánkfogyasztás mellett egyúttal a kultúra és bor találkozóhelye. Érdekes hallgatni, hogy a forralt bor itt mennyire nem szitokszó a borászok körében, meg is említik, a filmben, hogy a forralt bor hozzátartozik a magyar gasztronómiához és a kulináris élvezetekhez.
A filmben felhangzik a Kerek a szőlő levele című népdal többek között a Misztrál együttes előadásában, valamint Kárpáti Tibor Gyöngyöt az embernek című verse szintén az együttes tolmácsolásában. Innen fakad Péterffy címválasztása is, ezzel is mélyítve alkotása kulturális rétegzettségét, amely egy hagyományos dokumentumfilm évszázados magyar hagyományról és egy falat magyar történelemről.
