Poljakov regényeit 2011-ben kezdte megjelentetni a Helikon Kiadó, a Gödölye tejbennel kezdve a sort, amelyben fergetegesen parodizálta az orosz írótársadalmat. Az elbeszélő fogadásból egy bizarr kísérletbe kezd, és kiderül, hogy egy kis szervezőmunkával írás nélkül is ismert alkotóvá válhat egy kőművessegéd. A kapuzárási pánikban családjától megszökni készülő hivatalnok története, a Szökni szeretnék inkább fanyar, ironikus, a Bukottak égboltja ezen felül kimondottan groteszk is. A történetet maga az oligarcha meséli el, aki számára a korrupció, az orgiák és a leszámolások világa természetes közeg, amelynek időnként megvan a maga bája is.
A főhős a kitalált, nyilván a valóságos Aeorflotra utaló Aerofond repülőgépgyárat alapítja meg a régi szovjet cég romjain. Világkép szempontjából különösebb újdonsággal nem szolgál a regény: Poljakov még mindig úgy gondolja, hogy a posztszovjet társadalom szétesésre van ítélve. Ám a Bukottak égboltjában a korábbiaknál talán szomorúbb a bukás, amit az okoz, hogy mindenki velejéig romlott, így még a feltétel nélküli szerelem is gyilkosságba fordul.
Poljakov mesteri módon kalauzolja az olvasót az orosz oligarchák szövevényes világában, miközben lépésről lépésre felépít egy katasztrófa felé rohanó szerelmi történetet. A főhősöket és világukat szórakoztatóan és találóan tálalja az olvasó elé. Ennél nagyobb mélységeket kár is volna keresni a műben. Az irodalom azért a Bukottak égboltjában is előkerül: a kerettörténet arról szól, hogy fut össze az éjszakai vonaton az író és regényének főhőse, a hírhedt üzletember, aki elmeséli az élettörténetét, majd rendel az írótól egy regényt – csak azért, hogy elolvassa és elégesse, vagy örök időkre a fiókban hagyja. Ha van valaki, aki a Bukottak égboltjában győztesnek tűnhet, az az író. Zsebreteszi az előleget, de a regényt már nem szállíthatja le, mert a megrendelő közben csúnya véget ér – csak az írott szó és a krónikás éli túl a katasztrófát.
(Jurij Poljakov: Bukottak égboltja, Helikon Kiadó, Budapest, 2015, 273 oldal. Ára: 2490 forint)