A kutatás több száz hangosfilmre terjedt ki, élen mindjárt a könyv címét kölcsönző filmalkotással, amely alapvetően formálta az újságíróképet és évtizedekre meghatározta a zsurnaliszták mozgóképes ábrázolását – mondta a szerző, hozzátéve, hogy az újságíró mindig is kedvelt karaktere volt a mozgóképnek.
Kárpáti György a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusaként is dolgozik, a kutatás ötlete 2006-ban merült fel benne, főleg az motiválta, hogy magyar és külföldi szakirodalom alig található a témáról. – Ezzel foglalkoztam a Pécsi Tudományegyetem doktori programjában, disszertációmat az ötvenes évektől az ezredfordulóig terjedő időszakból írtam. A most megjelenő könyvben a meglévő anyag átdolgozása mellett az azóta eltelt évekre is reflektál egy zárófejezet, illetve kiegészítettem az anyagot a harmincas-negyvenes évekkel is. Leginkább az vonzott a témában, hogy újságíróként, filmkritikusként, valamint egyetemen oktató professzorként is érintett voltam, így egyszerre végezhettem filmtörténeti kutatást, valamint az újságírószakma reprezentációját is lekövethettem” – fogalmazott.
A kötetben Kárpáti párhuzamosan vizsgálja az újságírókép változását az amerikai filmben a harmincas évektől napjainkig, ezt kiegészítik az amerikai sajtó-, illetve médiatörténeti vonatkozások. – Ezeket nagyon jól lehetett egymással megfeleltetni, illetve különösen érdekes volt, hogy a harmincas évek nyomtatott sajtós újságírójának figurája miképp változik a tévé megjelenésével, hogyan jelenik meg és formálódik az elektronikus média újságírójának a képe, majd hogyan változik minden a kereskedelmi tévék fénykorában, és hogyan hat a szakmára az internet és a legújabb kori telekommunikációs fejlesztések megjelenése. Legújabban már az újságírót szinte észrevétlenül helyettesítik a hackerek, ahogy azt a WikiLeaks kapcsán Julian Assange is elképzelte – hangsúlyozta.
– Az aktuális társadalmi megítélés alapvetően befolyásolta az imázst. A harmincas évek újságírója alapvetően bulvárriporter volt annak negatív vonatkozásaival, amin az ötvenes-hatvanas években a szakmával szembeni bizalmi válság csak rontani tudott. A Watergate-ügy után váltak az újságírók Supermanné, az a hősi korszak volt az egyetlen igazán pozitív időszak az újságírókép szempontjából, de a nyolcvanas évek elejétől ismét megkezdődött az értékválság. És az elmúlt évtizedekben alapvetően a szakmai iránti ellenérzések negatív spirálba helyezték a karaktert – tette hozzá Kárpáti, kiemelve, hogy az újságírókról sztereotipizált kép jelenik meg a vásznon, és csak a Watergate-ügy után nőtt meg a szakma iránti érdeklődés, indult el iskolai szinten az újságíróképzés. – A fiataloknak annyi fogalmuk volt a szakmáról, amennyit a filmekben láttak. És nagy meglepetésként érte őket, hogy a valóság mennyire nem ugyanaz, például az oknyomozó újságíró nem tűz- és ökölpárbajok sorát megvívva jut el a sztorihoz.
