– A Két férfi a városban remake-jében szerepelt legutoljára mozikban. Miképp fogadta a felkérést, hogy egy kultikus Alain Delon–Jean Gabin-film újrájában szerepeljen?
– A rendező, Rachid Bouchareb keresett meg a szereppel, akivel korábban együtt dolgoztunk a London River című, többszörösen díjnyertes filmen. Nagyon élveztem a közös munkát, remek volt a forgatókönyv, így örültem az újabb megkeresésnek. Igaz, egy pillanatig elbizonytalanodtam, hogy egy kemény rendőrt kell játszanom, ami nagyon más volt, mint amit eddig csináltam. Bouchareb aztán a kételyeimet gyorsan eloszlatta, és amikor azt is hozzátette, Forest Whitakerrel fogok játszani, rögtön rávágtam: köszönöm, kérem, vállalom a „kockázatot”.
– Angol színésznőként forgatott már az Egyesült Államokban, de ez most egy hús-vér amerikai szerep volt, ráadásul a film nagyon autentikus amerikai vidéken játszódott.
– Nem kevés kihívást tartogatott a forgatás. Mindenekelőtt a hitelesség kedvéért meg kellett tanulnom az illinois-i akcentust, mert a karakterem chicagói volt, én meg tősgyökeres brit vagyok. Majd elmentem az új-mexikói rendőrségre, megnéztem az ottani munkát, hogy miképp kezelik a feltételesen szabadlábra engedett embereket, amilyet Forest Whitaker is játszik. Egyébként maga az új-mexikói helyszín és a határzóna is új élmény volt számomra: valamennyit hallunk erről a vidékről az illegális határátlépések miatt a médiában, de ennyi. Az egész teljesen más a valóságban, beleértve az ott képződő tornádókat, amelyek szó szerint a szemünk előtt alakulnak ki. Ráadásul az esős napok száma errefelé évente öt, ez és a szárazság teljesen új volt számomra a londoni esős időjáráshoz képest. Nagyon furcsa kulturális változást jelentett nekem a környék is: a helyek legfeljebb fél nyolcig vannak este nyitva, az egész környék álmoskás és belassult. Aztán a rengeteg kígyó! A forgatási helyszínt például előzetesen meg kellett tisztítani, és amikor találtak egy kígyót, mondtam is, hogy úristen, én oda biztos, hogy nem megyek ezután!