Jótékonysági nap a kárpátaljai diákokért

Kárpátaljai művészeti iskolák diákjain segít az MMA vasárnapi rendezvénye. Interjú Záborszky Kálmán karmesterrel.

– Kárpátaljai művészeti iskolák diákjain segít az a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) vasárnapi egész napos rendezvénye, amelynek esti zárókoncertjén a Zuglói Filharmónia játszik.
– Kárpátalján köztudottan nagyon nyomorúságos a helyzet. Nemcsak a mindennapi élet nehéz, hanem a művészeti oktatás is komoly anyagi gondokkal küzd. Tizenöt éve szembesültem először a helyzet súlyosságával: eljött hozzám Beregszászról egy zeneiskola-igazgató, és arra kért, hogy ha véletlenül akad bármilyen felesleges hangszer, hadd vigye el. Ilyen nagyszabású gyűjtés, amely kifejezetten a művészeti oktatásban tanuló fiataloknak nyújt segítő kezet, eddig még nem volt, ezért is örülünk ennek az eseménynek. Amikor felkértek rá, és elmondtam a zenészeknek, az egész zenekar egy emberként, önként vállalkozott arra, hogy honorárium nélkül fellép a hangversenyen.

– Milyen műsorral készülnek?
– Bizet Carmenjéből lesznek részletek, Az arles-i lány II. szvitje hangzik el, majd pedig Erkel Ferenc Bánk bánjának néhány fontos, üzenetértékű részlete. Kiss B. Atilla operaénekes énekli a Hazám, hazám kezdetű áriát. Az ő személye azért is érdekes, mert egyrészt erdélyiként talán jobban átérzi azokat a nehézségeket, amelyekkel a kárpátaljaiak nap mint nap szembesülnek, másrészt ő az MMA határon túli tagozatának vezetője.

– A Carmen egyébként is meghatározza a következő időszakot, hiszen június 26-án a Müpában az egész operát előadják.
– Igen, és ahogy ott is, úgy most vasárnap is Horváth Gábor fogja vezényelni, aki mint karmester dolgozik mellettem a Zuglói Filharmóniában, ezért aztán az egész estét átengedtem neki.

– Zenekaruk hosszú ideje meghatározó együttese a magyar zenei életnek, különösen az utánpótlás szempontjából.
– Ha a zuglói zenei műhelyről beszélünk, akkor arról is szólnunk kell, hogy bár a nemzeti ifjúsági zenekari cím nagyon szép és megtisztelő, de ahogy Kárpátalján, úgy nálunk is az anyagiak okozzák a fejtörést. A támogatásunk ugyanis egyáltalán nem megoldott. A jelenlegi finanszírozási struktúra a fiatalokat alkalmazó zenei műhelyeknek nem ad ösztönző segítséget. Egy helyben állunk, a legjobb zenekari tagjainkat sorra viszik el a 30-40 ezer forinttal többet ráígérő zenekarok. Nem mondhatok erre semmit, ezen a pályán is meg kell élni. Most az első csellistánkat vitte el a rádiózenekar, azelőtt az operaház szerződtette le több tagunkat. Ez egyfelől megtisztelő, hiszen magasabb szakmai helyre kerültek a tőlünk elindult zenészek, ugyanakkor fájó, hiszen azért mentek el, mert máshol több pénzt kapnak.

– Pedig számos példamutató és hiánypótló kezdeményezésük van, a legfontosabb talán az a misszió, amelynek keretében szervezetten, iskolaidőben vendégül látják a zuglói iskolásokat egy-egy ingyenes koncertre.
– Óriási a sikere! Az első alkalmakra még félve, bizonytalanul érkeztek tanárok-diákok egyaránt, most már azzal a problémával szembesülünk, hogy nem tudjuk kiszolgálni az igényeket, akkora a túljelentkezés. Nagyon sok iskola szeretne bekapcsolódni, de egy bizonyos létszám fölött nem tudunk többet vállalni, azon gondolkodunk, hogyan tudnánk bővíteni a lehetőségeinket. Ezeknek ugyanis az az alapjuk, hogy ingyenesek, hiszen a lényege, hogy azok is értékes összművészeti élményhez jussanak, akik nem tudnák kifizetni, vagy ahol nem olyan a szülői háttér, hogy ilyesmire áldoznának.

– Mi a siker titka?
– Maga a zene, de azt is meg kell említenem, hogy Solymosi-Tari Emőke, aki a műsor összeállításában a társam, rendkívül igényesen és nagyon magas színvonalon vezeti ezeket a műsorokat, én magam is mindig tanulok valamit a közös munkából. Meggyőződésem, hogy az ő személye a Pastorale sorozatunk sikerében is szerepet játszik. Ezek a sorozatok a legkedvesebb gyermekeink.

– A Pastorale felépítésében minden évben egy alkalom az opera műfajára koncentrál, s olyan műveket vesz elő, amelyekkel gyerekek máshol nem nagyon találkoznak.
– Különösen azt tartom fontosnak, hogy ezeket az operákat, a cselekményüket és a zenéjüket Solymosi-Tari Emőke mesélőként emberközelivé teszi a gyermekek számára. Zenetörténészként rávilágít a darab kulcspontjaira, megmutatja az összefüggéseket, amelyeket aztán a művel való későbbi találkozáskor is felismer majd a hallgatóság.

– Mik a terveik a jövő szezonra?
– Meghirdettük a bérleteinket. A Gaudeamus sorozatot a Zeneakadémián tartjuk, ennek egyik különlegessége, hogy Bartókkal kezdjük: Szabadi Vilmos a II. hegedűversenyt játssza, amit a Concerto követ a műsorban. A Bartók-évforduló apropóján a zeneszerző több művével is foglalkozunk, az MMA szeptember 27-i Bartók-műsorára minket kértek fel, Medveczky Ádámmal ketten dirigáljuk majd a Bartók-műveket, amelyek az életmű egyfajta keresztmetszetét adják, ezen a Concerto mellett az Erdélyi táncok, a Cantata Profana és a III. zongoraverseny szerepel. A Stephanus-bérlet koncertjeit a Müpában tartjuk, ennek zárása például Baráti Kristóf zenekari szólóestje lesz, a téli bérletet a Vigadóba hirdettük, de lesz Pastoral, és az iskolásoknak szóló Felfedezőutas sorozat is folytatódik külön a kisebbeknek és külön a nagyobbaknak, illetve a Makovecz Imre 80. születésnapjára rendezett emlékkoncertre is minket kértek fel.