József Attila soraival köszönti Kósa Ferenc Az idő egésze című kiállításának látogatóit. A hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában látható tárlaton A Dunánál című verssel húz párhuzamot: „Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen. / Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit száz ezer ős szemlélget velem”. Kósa Ferenc ennek hatására nem verseket kezdett el írni, hanem fényképezőgépet ragadott, hogy megörökítse a valóságot.
A nyíregyházi születésű művész később a mozgókép irányába lépett tovább; 1963-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd rendezői karrierje során olyan remekműveket készített, mint a Cannes-ban 1967-ben a legjobb rendező díjával jutalmazott Tízezer nap, valamint az Ítélet és a Nincs idő. Ám a fotózáshoz mindig is hű maradt; ahogy fogalmaz, mintegy fél évszázadon keresztül igyekezett állóképekben is rögzíteni mindazt, amit jártában-keltében látott, s érzett, gondolt. Erről tanúskodik Az idő egésze című kiállítás, amely több mint háromszáz fotón keresztül közvetíti Kósa Ferenc megfigyeléseit a körülötte lévő világról.
Földrajzi tematika szerint csoportosulnak a képek a termekben: a művész Magyarország és a Kárpát-medence megismerése után Európa országait járta be. Ezen belül is megismerhetjük csodálatát a gótikus katedrálisok iránt, gyakran azonban nem egy ív vagy forma kap hangsúlyt a fotókon, sokkal inkább benyomások, egyéni impressziók.
Kósa Ferenc Európa mellett Afrika, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika országaiban is járt – művei nem egyszerűen egy turista fotói: az észak-amerikai sorozat egyik képén például a San Franciscó-i Golden Gate-híd egy részlete látható, máskor egy hajóhoz nem köthető árboc, vagy egy lepusztult külváros részlete. A Biblia világából felsejlik a jordániai Petra és Egyiptom; ezeken a helyeken elsősorban a történelem szemtanújaként méltóságteljesen álló sziklák és hegyormok ragadták meg a művészt. Ázsián belül pedig nagy hangsúlyt kapott Kína és Japán kultúrája, természeti világa.
A vihar szeme szekcióban egy májusi vihar képeit örökítette meg a művész, különös tekintettel a napfény játékára, a fények furcsa táncára. Nincsenek képaláírások, Kósa Ferenc nem helyezi el konkrét térben a képeit. De a koncepció alapján erre talán szükség sincs. Ahogy fotós ars poeticáját summázza: „Megvallom: bármerre is bolyongtam a világban, valójában mindig és mindenhol azokat a szent pillanatokat keresgéltem, amelyekben a véges életű ember személyesen is találkozhat a térben és időben végtelen Mindenséggel”. Ez a szellemiség köszön vissza a hódmezővásárhelyi tárlaton.
(Kósa Ferenc: Az idő egésze. Hódmezővásárhely, Alföldi Galéria. Látogatható július 19-ig.)
