Ady Mariska a költő unokahúga volt, és az egyetlen a családban, akinek irodalmi ambíciói voltak. Megjelentek kötetei, és találkozhatunk a nevével az Ady koszorúja című antológiában is, amelyet 1924-ben jelentettek meg az elhunyt költő emlékére.
Ady Mariska 1977-ig élt, Magyarországon érte a halál. Fia 1956-ban Kanadába vándorolt ki akkor még kisgyermek unokájával, Diósady Leventével, aki vegyészmérnök lett, ma a Torontói Egyetem professor emeritusa. Családjával úgy döntöttek, hogy egy magyar közgyűjteménynek ajándékozzák a családi ereklyét, Ady kéziratát, amelyet bekeretezve őriztek.
A közvetítésre Pordány László akkori kanadai magyar nagykövetet kérték fel, vele közösen döntöttek végül az OSZK mellett, ahol egyébként több Ady-kéziratot is őriznek. A Májusi zápor után kéziratát vélhetően egy aukción vásárolta meg Ady Mariska.
Legalábbis erről árulkodik a hátoldalon szereplő jegyzet: „Laknertől, 1922”. A Lakner Antikváriumban valóban tartottak árveréseket, de a kiállítás rendezője, az OSZK munkatársa, Baróthy Zoltán eddigi kutatásai alapján csak 1923-tól. Talán Ady Mariska emlékezett rosszul a dátumra, de az is lehet, hogy csupán az árverés katalógusára nem sikerült még rábukkanni. Ez az autográf – Ady legtöbb kéziratához hasonlóan – puha ceruzával íródott, ezért sérülékenyebb más, tintával írt kéziratoknál.
Azért is különleges ez a darab, mert ritkán bukkan elő hasonló a piacon, és ha igen, akkor eléggé magas áron kel el. 2001-ben ötmillió forintot fizetett egy magánszemély Ady Endre másik versének, a Léda ajkai közöttnek a kéziratáért. Ráadásul olyan költeményről van szó, amely a Májusi zápor utánnal egy időben jelent meg a Nyugatban, egy harmadik verssel, a később Jön az Isten címmel ismert, akkor Ádám, hol vagy? című költeménnyel. Utóbbi a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában található, kölcsön is adták a kiállításra.
A megjelenés éve is jelentős: 1908-ban, január 1-jével indult el a Nyugat folyóirat, a versek pedig június 1-jén jelentek meg. A Májusi zápor után kéziratán nem szerepel dátum, a keletkezés helyére vonatkozóan két elmélete is van Baróthy Zoltánnak. Nagyobb eséllyel született a vers Párizsban, mint Érmindszenten; mindkét lehetőség szóba jöhet. Adyról ugyanis tudjuk, hogy nem dolgozott előre. A verseit gyorsan írta meg, és rögtön elküldte a Nyugatnak. Előfordult, hogy a kötetekben megjelenő költeményeken később változtatott.
