Tömeghisztériát váltott ki a kokott erőszakos halála

Mágnás Elza tragikus élettörténete, halála sok szempontból túlmutat önmagán.

Makrai Sonja
2015. 06. 24. 10:13
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Meztelen női holttestet találtak egy utazókosárba préselve 1914 egyik fagyos januári napján a budai rakparton, a Kacsa utcánál. A meggyilkolt nő a Budapesten csak Mágnás Elzaként ismert Turcsányi Emília volt, a kiscelli kastély akkori tulajdonosának, a bécsi bútorgyáros és műgyűjtő Schmidt Miksának a szeretője. Elzát házvezetőnője, Kóbori Róza és annak szeretője, a péksegéd Nick Gusztáv ölte meg. A nagy port kavart bűntény az akkoriban formálódó bulvársajtó fő témája lett itthon és külföldön egyaránt. Még a New York Times is beszámolt a tragédiáról, de Ausztráliában is cikkeztek róla. A János-kórházban közszemlére kitett holtteste pedig az azonosításig igazi látványossággá vált.

Mágnás Elza (született Turcsányi Emília) néhány év alatt mosogatólányból „buffetdámává” emelkedett, dolgozott az Olimpia mulatóban, majd a Casino de Parisban is. A perverzióiról is hírhedt Schmidttel való találkozása után élete azonban gyökeresen megváltozott, pompa közt élte léha mindennapjait a Margit rakparton. Sokan úgy vélték, kegyetlen „halála az igazság érvényesülését jelentette a tisztaság és a mocsok dichotómiájában elképzelt világban”.

Eredetileg tavaly, a százéves évfordulóra tervezte a Kiscelli Múzeum a Holtest az utazókosárban – A Mágnás Elza-rejtély című kiállítást, de csak az idei nyár elején sikerült megvalósítani a koncepciót. A tárlat eddig a nagyközönség elől elzárt terekben kapott helyet, a két emeleti, a tornyokban található templomszobát függőhíddal kötötték össze.

A helyszínválasztás nem véletlen: a gyilkosságot követően Schmidt Miksa külön kápolnát rendezett be egykori kedvesének épp itt. A sejtelemes, nyomasztó térben megelevenedik a dunai rakpart, a „bukott nő” utolsó útja, ahova több százezer ember kísérte el, de látható Schmidt Miska hagyatékából előkerült saját kezű ravatali portré is.

A kurátor, Perényi Roland által létrehozott kiállítás leginkább mégis arról ad képet, hogy a budapesti nyomozás a korabeli bulvársajtónak köszönhetően miként duzzadt tömeghisztériává. A korabeli Kis Újságok címlapjának reprodukcióiból kitűnik, már akkor is a bűnesetekkel lehetett a lapokat leginkább eladni. Az első világháború előestéjén történő politikai feszültségeket is kiszorították a címlapról a budai rablógyilkosságról szóló, gazdagon illusztrált, szenzációhajhász beszámolók.

A Kiscelli Múzeum kiállítása bármennyire izgalmasnak ígérkezik, mégsem képes kibontani a Mágnás Elza-rejtély teljes valóságát, csupán felkelti a városi legendák rajongóinak érdeklődését a téma iránt. De a kiállításhoz kapcsolódva kiadott tanulmánykötet és elindított blog révén lehetőség van arra, hogy jobban megismerhessük Mágnás Elza történetének különböző értelmezési kereteit.

A Perényi Roland által szerkesztett kötetben B. Nagy Anikó írása vizuális antropológiai szempontból vizsgálja az esetet, de a XIX–XX. század fordulójára jellemző női szerepek kérdésével is foglalkozik, Zelei Dávid nyomozáskrónikája mellett azt járja körbe, hogy a tömegesedő nyilvánosságra milyen hatással volt a borzalmas gyilkosság, de a gyilkosokról, azok utóéletéről is többet lehet megtudni.

Olvashatunk korabeli beszámolókat, tényfeltáró írásokat is, Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső szövegein keresztül pedig kirajzolódik, hogy a kokott erőszakos halála miként jelent meg a szépirodalmi narratívákban.

(Holttest az utazókosárban – A Mágnás Elza-rejtély. Kiscelli Múzeum. Október 11-ig.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.