Batthyány Gyula, a mondén világ krónikása

Testkultusz és maszkszerű arcok: újra megjelent Batthyány Gyula monográfiája.

Az egyik legelőkelőbb magyar arisztokrata családból származott Batthyány Gyula (1887–1959) festőművész. A kommunizmus idején börtönbe került, művészete a feledés homályába veszett. 1910 és 1950 között alkotott, a kutatások szerint ma ismert munkái életművének mindössze húsz százalékát jelentik. Sokan az elit festőjeként tekintettek rá, hisz ő volt a Horthy-korszak uralkodó osztályának és legdivatosabb sztárjainak egyik legkeresettebb portréfestője. De Batthyány ennél jóval sokoldalúbb művész volt, akinek persze arisztokrata származása egyaránt volt béklyó és művészi ihletforrás.

Monográfusa, Molnos Péter szerint mélyen művelt festő volt, aki szeretett idézni az elmúlt korokból, ez leginkább történelmi tablóin érhető tetten. A test leplezetlen kultuszának egyik krónikása volt, a mondén világot megörökítő burjánzó festményei mellett figyelemre méltók messzi földeket érintő utazásainak egzotikus lenyomatai is.

A Kieselbach Galéria kiállításához kapcsolódóan megjelent albumban Molnos a maga összetettségében mutatja be Batthyány Gyula családi hátterét, életútját, alkotói magatartását, ars poeticáját. Érdekes kortörténeti dokumentumok színesítik a mélyebb, elemző szövegeket. Fotósorozatból derül ki, hogy más gróf és grófnő mellett filmszerepet is vállalt. A Bródy Sándor és Nagy Endre forgatókönyvéből készült, Fodor Aladár által rendezett 300 éves ember akár a Jöttünk, láttunk, visszamennénk elődjének is tekinthető. Az elsőrangú dekoratív érzékkel rendelkező Batthyány Gyula nemcsak festőként, de illusztrátorként, díszlet- és jelmeztervezőként is számos sikert aratott korában. E munkáinak a szemelvényei is helyet kaptak Molnos monográfiájában.

Molnos elemzi Batthyány dekadens, erotikával telített művészetének személyes vetületeit is. Batthyány a nemek közötti határt többször elmosta, képein a nők férfinak látszanak, a férfiak nőnek. Bár volt családja, felesége és gyereke, biszexuális volt, tudni olyan kapcsolatairól, amelyek férfiakhoz fűzték. Molnos szerint ez is lehet az oka, hogy maszkszerű arcai elrejtik az egyén identitását.

A tudományos precizitással összeállított szövegek mellett a gazdag képanyag teszi teljessé Batthyány művészetének megismerését. Felsorolják a lappangó alkotásokat, de e könyvben a kiállításokon ritkán látható képek is megtalálhatók, mint az emblematikus Szent Sebestyén ábrázolása, a szegényebb osztályok hétköznapjaira reflektáló Merengők, a Munkába menők vagy a Bolgár szerzetes.

(Molnos Péter: Gróf Batthyány Gyula. Kieselbach Kiadó, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Budapest – Győr, 2015)