Mindezzel azt éri el a Cimbaliband, hogy Moldva népzenéje, beleértve az olyan közismert népdalokat, mint a „Hazám, hazám, csendes hazám...”, a „Hegyen s földön járogatok vala...”, vagy a „Ha folyóvíz volnék...” kezdetűek a mai kor szemében trendinek, korszerűnek és rendkívül progresszívnek tűnnek, anélkül, hogy egyetlen hangot is változtattak volna az eredeti, több száz éves zenei lenyomaton.
Ehhez persze a kiváló cimbalmos, Unger Balázs mellett olyan zenészekre volt szükség, mint a rögzült népdalénekesi technikán bőven túlmutató Szita Eszter, az apró díszítéseket is gyönyörűen hozó Boda Gellért hegedűs, a biztos hátteret adó Lázár Gyula nagybőgős, Horváth Dániel dobos, Agatics Krunoszláv harmonikás, és Unger Gergő kobzás, a fúvósokkal, ezen belül is az erőteljes szaxofonjátékkal közreműködő Bede Péterről és Székely Zoltánról nem is beszélve.
