Csontváry-ügyben tehát az adósság törlesztésére természetesen történtek kísérletek, de, ahogyan az egyik szakember fogalmazott, a most megnyílt kiállítás kapcsán az elmúlt évek intézményi átalakulásai más irányba terelték a figyelmet. Nyilván részben e tény ismeretében kívánt nagyszabású tárlatot rendezni Gulyás Gábor, a mostani kiállítás kurátora több mint fél évtizeddel ezelőtt, még a debreceni Modem igazgatójaként, megpendítve azt a lehetőséget is, hogy kormányközi tárgyalások eredményeként hazatérhetnek a második világháború után a Szovjetunióba hurcolt Csontváry-képek, s az itthon őrzöttekkel együtt azok is közönség elé kerülhetnek. Nos, a képek azóta sem tértek haza, a Modem helyett a budai Várban azonban most – erőteljes politikai támogatásnak köszönhetően – mégiscsak létrejöhetett a régóta tervezett Csontváry-tárlat, amelyen, ahogyan a kurátor fogalmaz, minden olyan mű szerepel, amelynek eredetiségéhez nem fér kétség – nincsenek itt viszont azok a művek, amelyek hitelességét a szakemberek vitatják.
Fentiekből az is nyilvánvalóvá válhat, hogy nem az a tárlat jött létre, amely az életmű körüli ellentmondásokat feloldja, az évtizedek óta vitatott problémákat a kiállítást kísérő katalógus tanulmányaiban elemzi, a Csontváry-kutatás új irányait kijelöli. Nem is biztos persze, hogy egy, a legszélesebb közönséget megcélzó tárlatnak ez volna a feladata, bár ebben a kérdésben nyilván éppen úgy megoszlik a szakmai közvélemény, mint abban, hogy szabad-e egyáltalán mozgatni a nagyméretű Csontváry-műveket egy időszaki kiállítás megrendezése érdekében.
A decemberre tervezett szakmai konferencián erről nyilván sok szó esik majd, az azonban tény, hogy ami a Honvéd Főparancsnokság épületében közönség elé kerül, s amilyen módon a kurátor és csapata a tárlatot megrendezte, arról csak a dicséret hangján szólhatunk. A nyers tégla- és a vendégfalak párbeszéde, a világítási effektusok, a tér tagolása (tizenhét teremben rendezik meg a bemutatót), a műveket kiegészítő filmrészletek, beszélgetések, adattár, interaktív eszközök, a múzeumpedagógiai program – igazi XXI. századi kiállítássá teszi a bemutatót, amely a legrangosabb kiállítóhelyek igényeit is kielégíti.
