Burgundia borvidékén és Champagne pincészetein túl világörökségi helyszínné nyilvánították az Elba partján fekvő raktárváros, a hamburgi Speicherstadt egykori raktárépületeit, amelyekben ma irodák, bankok, galériák és exkluzív lakások találhatók. Egy másik világörökséggé vált ipari létesítmény a Norvégiában a XX. század elején felépült Rjukan-Notodden műtrágyagyár. A skóciai Forth vasúti hídja, a világ leghosszabb konzolos vasúti hídja is felkerült a világörökségi listára.
Dániából két helyszínt nyilvánítottak világörökséggé, Christiansfeldet, a herrnhuti vallási közösség 1733-ban alapított települését. 1722-ben Csehországból és Morvaországból mérsékelt husziták vándoroltak a szász fejedelemségbe, ahol N. L. Zinzendorf gróf Hernnhut nevű birtokán letelepítette őket. A gróf vezetésével vallási, gazdasági és testvéri közösséget alkottak.
A másik helyszín a Koppenhágától 30 kilométerre északkeletre található észak-zealandi vadászterület, ahol a Store Dyrehave és Gribskov vadászerdők, valamint a Jagersborg Heg/Jagersborg Dyrehave vadászpark terül el, a dán királyok egykori vadászterülete, amely a XVI. században élte fénykorát.
Törökországból a Felső-Tigris folyó medencéjében fekvő dijarbakiri erőd és a Hevsel-kertek váltak világörökségi helyszínné, a térség a hellének óta fontos kulturális központ. A texasi San Antonio missziós állomásai és a jeruzsálemi Bet Searim nekropolisz is világörökségi címet nyert, csakúgy mint két ősi iráni település, Szúza – ami nem tévesztendő össze a tunéziai Szúszával –, amely a perzsa és a fárszi kultúra jelképe, valamint Majmand.
A Szingapúr szívében fekvő, 1859-ban létesített botanikus kert és a dél-koreai Pekcse történelmi terület, valamint a szibériai tajga szívében fekvő mongóliai Nagy Burkan-Kaldun-hegység, Dzsingisz kán állítólagos születési és temetkezési helye is felkerült a világörökségi listára.
