Francia borvidékek lettek a világörökség részei

Burgundia és Champagne borvidékei is felkerültek a UNESCO világörökségi listájára.

A franciaországi Burgundia borvidékét és a pezsgőről híres Champagne pincészeteit is világörökséggé nyilvánította az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) illetékes bizottsága Bonnban zajló tanácskozásán.

Champagne az a terület, ahol a habzó bor módszerét kifejlesztették az üvegben történő második erjedésnek köszönhetően a XVII. század kezdetétől a XIX. században kezdődött ipari termelésig – hangsúlyozta közleményében a UNESCO.

A listára három terület került fel: a Champagne-tól Épernay-ig vezető út, ahol a nagy presztízsű pezsgőmárkák pincészetei találhatók, és ahol több millió üveg pezsgő érlelődik, a Saint-Nicaise és Reims közötti dombvidék, amelynek ókori és középkori föld alatti barlangjait erjesztéshez és tárolásra használják, valamint az Épernay körüli történelmi borvidék. Ezek együtt biztosítják a pezsgőtermelés folyamatát.

A világörökséggé nyilvánított másik borvidék Burgundiában a Dijon és Beaune városok közötti terület, mely történelmi szőlőbirtokaival és különleges klímájával egyedülálló a világon. A párizsi székhelyű világszervezet szerint itt mindegy egyes birtok különleges jelleget biztosít a bornak, a talaj, a napsütés és a szélnek való kitettség, illetve az emberi munka függvényében.

Az itt termelt borok a legjelentősebbek és a legdrágábbak közé tartoznak Franciaországban és a világon, többek között a Romanée-Conti, a Vosne-Romanée vagy a Montrachet.

Francois Hollande francia államfő szombat esti közleménye szerint a döntés „ezen régiók kivételes kulturális örökségének nemzetközi elismerése és a vidékeink dinamizmusának és sokszínűségének bizonyítéka, amelyek hozzájárulnak hazánk gazdaságához”. Fleur Pellerin kulturális miniszter úgy vélte, hogy mindkét régió megérdemelte az elismerést, mert „meg tudták őrizni és előtérbe tudták helyezni az egyetemes kulturális és természeti örökséget”.

Burgundia és Champagne elismerésével 41-re emelkedett a Franciaországban található világörökségi helyszínek száma. Mindkét területet 2006-ban javasolta Franciaország a természeti örökségeket védő listára. Az előzetes becslések szerint a UNESCO-örökségvédelem mintegy húsz százalékkal növelheti a turisták által eddig is szívesen felkeresett borvidékek látogatottságát.

Burgundia borvidékén és Champagne pincészetein túl világörökségi helyszínné nyilvánították az Elba partján fekvő raktárváros, a hamburgi Speicherstadt egykori raktárépületeit, amelyekben ma irodák, bankok, galériák és exkluzív lakások találhatók. Egy másik világörökséggé vált ipari létesítmény a Norvégiában a XX. század elején felépült Rjukan-Notodden műtrágyagyár. A skóciai Forth vasúti hídja, a világ leghosszabb konzolos vasúti hídja is felkerült a világörökségi listára.

Dániából két helyszínt nyilvánítottak világörökséggé, Christiansfeldet, a herrnhuti vallási közösség 1733-ban alapított települését. 1722-ben Csehországból és Morvaországból mérsékelt husziták vándoroltak a szász fejedelemségbe, ahol N. L. Zinzendorf gróf Hernnhut nevű birtokán letelepítette őket. A gróf vezetésével vallási, gazdasági és testvéri közösséget alkottak.

A másik helyszín a Koppenhágától 30 kilométerre északkeletre található észak-zealandi vadászterület, ahol a Store Dyrehave és Gribskov vadászerdők, valamint a Jagersborg Heg/Jagersborg Dyrehave vadászpark terül el, a dán királyok egykori vadászterülete, amely a XVI. században élte fénykorát.

Törökországból a Felső-Tigris folyó medencéjében fekvő dijarbakiri erőd és a Hevsel-kertek váltak világörökségi helyszínné, a térség a hellének óta fontos kulturális központ.  A texasi San Antonio missziós állomásai és a jeruzsálemi Bet Searim nekropolisz is világörökségi címet nyert, csakúgy mint két ősi iráni település, Szúza – ami nem tévesztendő össze a tunéziai Szúszával –, amely a perzsa és a fárszi kultúra jelképe, valamint Majmand.

A Szingapúr szívében fekvő, 1859-ban létesített botanikus kert és a dél-koreai Pekcse történelmi terület, valamint a szibériai tajga szívében fekvő mongóliai Nagy Burkan-Kaldun-hegység, Dzsingisz kán állítólagos születési és temetkezési helye is felkerült a világörökségi listára.

A világörökségi listára 5 természeti, 31 kulturális és egy vegyes helyszínt jelöltek idén. A 37 nevezésből csak mintegy húsz kapta meg a tanácsadó testületek előzetes támogatását.  A UNESCO világörökségi listáján a bonni tanácskozás előtt 161 országból 1007 helyszín volt, a listára való felkerülés megkönnyítheti a pénzhez jutást a helyreállításhoz, a működtetéshez és az idegenforgalmi fejlesztéshez.