Göteborgi magyar díszvendégség: máris folynak a viták

Idén a világ egyik legjelentősebb nemzetközi könyvvásárán hazánk a díszvendég. Nem osztatlan az öröm.

Lipcsey Anderssonnak a magyar irodalom iránti érdeklődésre vonatkozó szavait alátámasztják a Pech által elmondottak is. Szerinte a magyar irodalom a kelet-európai régió más országaihoz hasonlítva ismert és elismert Svédországban. A kritika minden esetben jól fogadja a magyar írók könyveit, az olvasóközönség azonban egy szűk körből áll. A nagyközönség számára elsősorban természetesen a Nobel-díjas Kertész Imre és Esterházy Péter ismert. Nádas Péter legtöbb könyve megjelenik svédül, és Krasznahorkai László is nagyon szép kritikákat kapott legutóbb. Ugyanakkor némi kritikát is megfogalmaz a szervezés kapcsán. Úgy véli: be lehet mutatni természetesen más alkotókat is, akik azonban svéd fordítás hiányában nem valószínű, hogy bevonzanák a közönséget. – Vannak írók, akiknek van esélyük külföldön, és vannak, akiknek nincs, így működik a piac. A díszvendég országnak arra kellene koncentrálnia, hogy a svéd közönség mire lehet vevő – fogalmazott a svéd és a magyar könyvpiacot egyaránt jól ismerő fordító.

Érdekes módon épp a magyar irodalmi sokszínűség és nyitottság tette lehetővé azt, hogy olyan hangok is felüssék a fejüket a magyar díszvendégség kapcsán, miszerint a svéd és a magyar szervezők esetleg nem találnák a közös hangot, ezért aztán alternatív magyar programkínálatot kell nyújtani a hivatalos magyar kínálat mellett. Lipcsey Andersson szerint ez egy súlyos félreértés, amihez még hozzáadódik, hogy ezek a nem éppen jóindulatú sugalmazások és hallomások mindezt arra alapozzák, hogy az idei göteborgi könyvvásár a sajtó- és szólásszabadság témája köré szerveződik.

– Nincs arról szó – mondta lapunknak a Svédországban élő magyar irodalmár –, hogy a téma miatt, és ehhez kötődően valamiféle politikai megfontolásból kap például majd megszólalási lehetőséget egy-egy szemináriumon Tamás Gáspár Miklós vagy éppen Heller Ágnes. Két szemináriumról van szó a majdnem négyszázból. Egyiket a svédországi műfordítók szövetsége, másikat egy kisebb tudományos folyóirat szervezi, az ő meghívásukra érkezik a két magyar filozófus – teszi hozzá Lipcsey Andersson –, ráadásul bárki kezdeményezhet programot, szemináriumot, amit aztán a fesztivál központi programirodája elbírál, és ha szakmailag megfelelőnek érzi, teret is biztosít neki. A fesztivál fő témája pedig nem a magyar díszvendégséggel függ össze, sokkal prózaibb, bár a svéd történelem szempontjából nagyon is kebeldagasztó oka van: 250 éve szűnt meg ugyanis a skandináv országban a cenzúra.

Hazánk politikai megosztottságáról és ennek a díszvendégségre gyakorolt hatásáról Daniel Gustafsson Pech elmondta, a svéd szervezők számára a legfontosabb, hogy a rendezvény magas színvonalú legyen, a vendéglátók részéről a politikai szempontok már csak ezért sem játszanak szerepet a program összeállításában. – A svéd közvélemény élénken érdeklődik a magyar fejlemények iránt, nem könnyű azonban megérteni a magyar közélet kontextusát – fűzte hozzá Daniel Gustafsson Pech. Mivel a végső szót a díszvendéget képviselő Balassi Intézet mondta ki, a szerzők végleges névsora a magyar fél ízlését tükrözi.

Lipcsey Andersson Emőke szerint fontos utalni rá, hogy Magyarországon továbbra sem lehet beszélni olyan kiépült és jól bejáratott könyvügynöki rendszerről, mint például Svédországban, ezért aztán esetlegesen és főleg a személyes ismeretségek mentén alakulnak a magyar–svéd könyves kapcsolatok.

– A díszvendégség felelősséggel jár. Több komoly szemináriumot is rendezhet Magyarország Göteborgban, amelyekre azonban ismeretlen szerzőkkel nehéz lesz közönséget találni – hangsúlyozta Daniel Gustafsson Pech. Mint mondta, még svéd szerzők szerepeltetésével sem mindig könnyű a feladat, hiszen rengeteg a program, eloszlanak az olvasók. Egy nagy névre vagy egy rendkívül aktuális témára van szükség ahhoz, hogy tömegeket vonzzon az esemény. – Az üres terem az íróknak a legkellemetlenebb – tette hozzá a fordító.

A Balassi Intézet és a svéd szervezők közötti véleménykülönbséget nem tartja szokatlannak Peter Karlsson, a Svéd PEN Club korábbi titkára. Mint mondja, a díszvendég ország és a vendéglátók sokszor mást látnak fontosnak, így volt ez a korábbi években, a brazil vagy az észt díszvendégség esetén is. – Ami különös, hogy sem Nádas Péter, sem Krasznahorkai László nem lesz ott Göteborgban. Utóbbi Amerikában szerepel a könyvvásár alatt, Nádasnak pedig nem jelent meg idén könyve svédül, így a kiadója nem vitte ki. A Balassi viszont megtehette volna, hiszen az egyik legismertebb magyar szerzőről van szó – hangsúlyozta Peter Karlsson.

Hozzátette, korábbi díszvendégségek esetében az adott ország kulturális képviselete szorosan együttműködött a svéd kiadókkal, most ilyesmiről nincs tudomása. Több könyvet anélkül akar megjelentetni a Balassi, hogy kiadót talált volna a kötetekhez. – Márpedig ha nincs kiadó, a könyvek nem jutnak el a svéd közönséghez – mutatott rá a szakember. Elmondta ugyanakkor, hogy örül a sokszínűségnek, jó, ha az olvasók olyan szerzőkkel is találkoznak, akikről eddig nem hallottak. – A díszvendégség lényege, hogy különböző kultúrák találkozzanak és tanuljanak egymástól – hangsúlyozta Peter Karlsson.

Lipcsey Andersson szerint összességében is elmondható: svéd részről csak és kizárólag segítőkészséget tapasztalni, a vásár vezetősége és a vendéglátók abban érdekeltek, hogy a magyar szereplés minél sikeresebb legyen majd. Külső programjaink közül pedig például a svéd egyház három komolyzenei koncertet szponzorál, illetve szervez.