Hivatali nyelv: jogunk van érteni, amit olvasunk

A közérthető hivatali nyelv általánossá tételéért küzd Gergely Vera kommunikációs szakember.

– Valamiféle bosszantó személyes élmény váltotta ki, hogy úgy döntött, a világosabb hivatali nyelv meghonosításáért fog küzdeni?
– Nem volt egy konkrét ilyen élmény, a személyes életemben adódott egy helyzet. Gyermeket szültem, az előző munkahelyemre nem tudtam visszamenni dolgozni, és ki keltett találnom, hogy merre tovább. Akkor rájöttem, hogy ezen a területen jó vagyok. Már régóta tisztában voltam azzal, hogy létezik a közérthető fogalmazásért indított mozgalom. Ráébredtem arra is, hogy itthon ezzel szinte senki nem foglalkozik, és egyáltalán nem köztudott, hogy lehet másképp is fogalmazni. Az előző munkahelyeimen valahogy úgy alakult, hogy amennyiben szöveget kellett fogalmazni, akkor az a munka rám hárult, mert látták, hogy amit írok, azt mindenki megérti.

– Mennyire állunk rosszul ezen a téren nemzetközi összehasonlításban?
– Mindenhol hasonló problémával néznek szembe, a hivatalos nyelv nem csak nálunk alakult nehezen érthetővé és feleslegesen bonyolulttá, nehéz lenne különbséget tenni. Viszont vannak olyan országok, ahol felismerték, hogy ennek nem kell feltétlenül így lennie. Van, ahol egészen korán jutottak el ide, Nagy-Britanniában például már a hetvenes években felvették a harcot, az Egyesült Államokban pedig több hullámban ment végbe a változás, amelynek a végpontja a 2010-ben elfogadott törvény. A skandináv országok is jól állnak ezen a téren, s például Portugáliában is elindultak a változások úgy öt éve.

– A gyakorlatban hogy néz a világos fogalmazás és a közérthető hivatali nyelvhasználat törvényi betartatása?
– Azért azt nem árt tisztázni, hogy a közérthető fogalmazás nem csak akkor válhat általánossá, ha törvény van róla. Az ilyen típusú törvények arról szólnak, hogy az államnak közérthetően kell kommunikálnia az ország polgáraival. Ez nagyon kézenfekvőnek tűnik, de valamiért nagyon radikális felvetésnek számít. Amerikában úgy néz ez ki a gyakorlatban, hogy a szövetségi intézményeknek be kell számolniuk arról, milyen előrehaladást értek el ezen a területen. Ezenkívül van egy szakmai civil szervezet, amely pontozza az intézmények teljesítményét néhány kiválasztott irat alapján. Persze arról is vita folyik, hogy mit értünk pontosan közérthető fogalmazás alatt. Létezik egy elfogadott definíció, amely szerint az a szöveg közérthető, amelynek olyan a nyelvezete, a felépítése és a kinézete, hogy az olvasó első olvasásra megtalálja benne, amit keres, megérti, amit talál, és fel tudja használni. Sok módszer van arra, hogy hogyan lehet egy szöveg érthetőbb. Például hasznos, ha rövid mondatokból és bekezdésekből áll. Az is fontos szempont, hogy az olvasó szemszögéből közelítsük meg a tartalmat, és ne a bürokrácia szemszögéből.

– Létezik külön képzés, ahol az ilyen testületek szakértői elsajátítják a szükséges tudást?
– Képzésből sajnos kevés van. Kimondottan közérthető fogalmazási képzést egy helyen oktatnak jelenleg a világban, Svédországban. Ez egy öt féléves, svéd nyelvű képzés. A hírek szerint jövőre Kanadában is lesz hasonló oktatás.

– Az nem számít jogos érvnek, hogy egyes hivatalos szövegek azért bonyolultak, mert az adott téma bonyolultsága ezt megköveteli?
– Vannak dolgok, amelyeket nem lehet nagyon egyszerűen megfogalmazni, ez világos.De szerintem szinte mindent meg lehet a jelenleginél érthetőbben fogalmazni. Elsősorban a jogászok részéről tapasztalható ezzel kapcsolatban erős ellenállás. Erről is úgy gondolom, hogy nem kis részben elhatározás kérdése, illetve annak belátásáé, hogy csak azért, mert mindenki úgy írja, még nem biztos, hogy úgy is kell. Ausztráliában például úgy két évtizede feltűnt egy jogászcég, amely azzal reklámozta magát, hogy érthetően fogalmaz. Komoly piaci sikert aratott. És maguk a jogászok is, akik őket követni kezdték, jól jártak ezzel, mert ahogy egyszerűsítették a bonyolult jogi szövegeket, csomó ellentmondásra vagy hibára is fény derült.

– Hogyan képzeli el a közérthetőbb nyelvhasználatért folytatott hazai harc lépéseit, és mi a fő cél: a törvényi szabályozás?
– Igen, ez is szerepel az álmaim között, de ez távlati, valószínűleg évtizedes cél. Úgy gondolom, hogy az állam rugalmatlan, nemcsak nálunk, máshol is, bár nálunk különösen. De a magánszférában is akad tennivaló, ráadásul ott ez a profil szempontjából sem lényegtelen kérdés, hiszen nekik is megéri, ha tudják például csökkenteni az ügyfélszolgálati költségeiket. Szeretnék olyan mozgalmat indítani, amelyen keresztül fel tudom hívni a figyelmet erre a problémára, és tudatosítani azt, hogy állampolgárként jogod van megérteni azt, amit olvasol. Szeretnék majd ehhez magyar nyelvű szakmai anyagokat is biztosítani, hiszen ilyen jellegű szakirodalom nálunk egyelőre nem áll rendelkezésre. Azt remélem, hogy ezeken az erőfeszítéseken keresztül aztán el lehet jutni majd egyszer a döntéshozókig is. És persze a saját megélhetésem is fontos, úgyhogy szeretnék tanácsadóként dolgozni ezen a területen, már érkezett is hozzám több komolyabb megkeresés. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a közérthető fogalmazás nem csak esztétikai kérdés. Jó példa erre a Quaestor ügyfél-tájékoztatója, ahol a tizennegyedik oldalon, a sűrű szöveg közepén egy nagyon bonyolult mondatban olvasható az a kitétel, hogy nem vonatkozik rá az Országos Betétbiztosítási Alap védelme. Ennek a közlésnek a szöveg legelején kellene lennie. Ilyenkor látszik, hogy mennyire hiányzik egy olyan szabályozás, ami meghatározza, hogy milyen információkat és hol kell feltüntetni például a befektetői tájékoztatókon.

– A világos nyelvhasználatért küzdelemnek van szociális vonatkozása is, ha jól tudom.
– A hátrányos helyzetű családokkal foglalkozó segítők gyakran tapasztalják, hogy ezekben a családokban kidobnak hivatalos leveleket, mert egyszerűen nem értik, hogy mi van bennük. Aztán egyszer csak azzal szembesülnek, hogy a gáz vagy a villany ki van kapcsolva, vagy éppen elviszi a hatóság a gyerekeiket. Úgyhogy ez a kérdés vérre is mehet.