Minden fesztiválon volt egy-egy olyan mű, amelyet nagyobb apparátussal adtunk elő, de ez óriási munkát jelentett egy olyan csapatnak, amely nem összeszokott társaság. Sokat gondolkoztunk azon, hogyan bővíthetnénk a fesztivál repertoárját, és az idén felmerült, hogy egy kamarazenekar segítségével olyan kamarazenei műveket is beemelhetünk a fesztivál programjába, amelyekre eddig nem volt lehetőségünk – fogalmaz Bolyki György fesztiváligazgató, aki azt is hozzáteszi: régi igény a közönség részéről, hogy a művészek versenyműveket is játsszanak, melyek a zeneirodalom csúcspontjai, így most ez is teljesülhet.
Nagyszerű dolog egész nap vonósnégyeseket, triókat, duókat hallgatni, de ha ebbe időnként beillesztünk egy-egy dúsabb hangzású muzsikát, akkor az a közönség számára is felüdülést fog nyújtani – mondja Lesták Bedő Eszter, az Erkel Ferenc Kamarazenekar hangversenymestere. Megtudjuk tőle: a versenyművek kísérete mellett rengeteg darabot játszanak a klasszikus kamarazenei repertoárból is, mint például Grieg Holberg-szvitjét, Britten Simple Symphonyját, Rossini G-dúr szonátáját, Suk Esz-dúr szerenádját és Csajkovszkij Vonósszerenádját.
– A jelenlétünk a szólistáknak is nagy lehetőség, mert szélesebb repertoárból választhatnak – mondja Lesták Bedő Eszter. – Egyszer volt csak olyan a fesztivál történetében, hogy versenymű is elhangzott, Alina Ibragimovát kísérték a többiek. Igazából nem volt tervben, de mivel éppen a Kaposfest után vette fel az adott versenyművet, megkérdezte, eljátszhatná-e, és akkor láttuk, mennyire élvezik ők maguk is, hogy szólistaként is megmutatkozhatnak. Ez ráadásul szokás is a világ nagy kamarazene fesztiváljain. Mi eddig ragaszkodtunk ahhoz, hogy csak kis partik legyenek, és azt hiszem, most mindannyian jól járunk azzal, hogy lesznek nagyobb apparátust igénylő művek is – teszi hozzá Bolyki György.
Az idén 30 éves Erkel Ferenc Kamarazenekar a tizennégy meghirdetett koncertből kettőn nem játszik. Lesták Bedő Eszter elmondja: hasonló megterheléssel járó feladatuk csak a hőskorban volt, amikor kétszer is közreműködtek a Szigeti József Nemzetközi Hegedűversenyen. – Ennek az volt a speciális nehézsége, hogy a versenyzők ugyanazokat a darabokat játszották, ezért név szerint meg volt jegyezve a kottánkba, hogy ki, mikor, melyik vonást használja, milyen tempót kér, ott az alkalmazkodókészségünkért különdíjat is kaptunk a verseny végén – meséli. A fesztivál után a kamarazenekar pihenni fog, majd nekilátnak felkészülni az októberben esedékes jubileumukra, amelynek kapcsán egy nagy hangversenyt terveznek.
A Kaposfest közönsége az átlagosnál sokkal nyitottabb. Ennek ékes bizonyítéka, hogy még a zsákbamacskajátékot is nagyon örömmel veszik, és annak ellenére már az előző évi fesztiválon előre megváltják a következő évi bérleteiket, hogy a konkrét program csak jóval később válik nyilvánossá. Az biztos, és ezt mindenki leszögezi, hogy ennek a bizalomnak az alapja az előző években bizonyított minőség, ugyanakkor Bolyki György hangsúlyozza: folyamatosan tartja a kapcsolatot a közönséggel, mindenkit meghallgat, így elég nagyszámú visszajelzésből tudja megítélni, hogy egy-egy próbálkozás, elképzelés mennyire működik. Amikor arról kérdezzük, mi volt a legjelentősebb kritikai észrevétel, azt mondja: többen kevesellték a fúvós szólisták számát. – Nem véletlen, hogy idén ott lesz Dudu Carmel, Boldoczki Gábor vagy Andreas Ottensamer is – mondja.
A Kaposfesten a zene mellett kezdettől fogva a társművészetek is megjelentek, az idén e téren minden eddiginél gazdagabb kínálatot ígér Bolyki György, aki azt is elmondja: nem a koncert alatt a színpadon, hanem koncert előtt és után találkozhatunk ezekkel a programokkal, izgalmas formában. Korábban is volt már, hogy egy, a Rossini-mű után a gasztronómiában is jeleskedő zeneszerzőt Segál Viktor idézte meg a komponista egyik receptjével, most azonban Suk Szerenádjához kapcsolódik a város nevezetes épületeit bemutató program – a Kaposfesten ugyanis minden más jellegű esemény is az adott nap koncertjeiből indul ki.
– A városnézés kisvonattal történik majd. Dvorák ugyanis mozdonyőrült volt. Suk Dvoráknak volt a veje, a lányának udvarolt, és még nem voltak házasok, amikor egyszer ott ebédelt náluk, és ebéd előtt Dvorák megkérte, hogy szaladjon ki az állomásra és írja fel a beérkező mozdony számát. Suk kiment az állomásra, csakhogy rossz számot írt fel. Dvorák pedig kifakadt: egy olyan idiótához kellene hozzáadnom a lányomat, aki nem tudja megkülönböztetni a mozdonyt a szeneskocsitól?
Reméljük, a résztvevők megfejtik majd a kapcsolatot a vonat és Suk között. Az a tapasztalatom, hogy a mi közönségünk éppen az ilyen jellegű, nívós, zenetörténeti kapcsolattal is rendelkező programok iránt érdeklődik a koncerteken kívül – fogalmaz Bolyki György, majd hozzáteszi: mindennap lesz hasonló esemény, ezeket azonban meglepetésnek szánják.
