Arról is sikerült megállapodniuk a németekkel, hogy 2017 augusztusában az MEE magyar napokat tart a wittenbergi Luther- és Melanchton-házban. Luther Márton (1483–1546) 1542-ben kelt végakaratáról az evangélikus püspök elmondta: különös, Luther korában szokatlan módon a reformátor nem gyermekeit tette meg örökösének, hanem feleségét, Katharina von Borát. Luther a végrendeletben is leírt indoklása szerint így akarta megakadályozni, hogy halála után felesége kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, és arra kényszerüljön, hogy „lesse a gyermekek kezét”. Ez a 16. században nagyon modern jogi megoldásnak számított – hangsúlyozta Fabiny Tamás – , ugyanakkor köztudott, hogy Luther életében is felesége kezelte a vagyont és vezette a családi gazdaságot – tette hozzá.
A kézirat későbbi sorsát ismertetve szólt arról, hogy noha a végrendeletet több 17. századi könyv is megemlíti, annak hollétéről a 18. századig sehol nem esik szó. Tudható viszont, hogy valamikor 1706 előtt a reformátort tisztelő, befolyásos Carpzow-család birtokába került a dokumentum. Csaknem száz évvel később, 1804-ben, a család utolsó férfitagjának, Johann Benedict Carpzow teológusnak a halála után a család vagyonát, így hatalmas kézirat- és könyvtárát is elárverezték. Ezen az aukción vásárolta meg sok más kézirattal együtt a végrendeletet Jankovich Miklós, a katolikus vallású, de minden felekezet kulturális értékei iránt nyitott magyar műgyűjtő. Jankovich Miklós ugyan befektetésként vette meg a testamentumot, halála előtt azonban mégis úgy döntött, hogy a magyar evangélikus egyházra hagyja.
További érdekességként Fabiny Tamás megemlítette, hogy a 20. században a hitleri Németország „szemet vetett” a végrendeletre. A történet hátterében egy előkelő osztrák udvari tanácsos, Hermann von Trenkwald munkálkodása állt, aki a közvetítői honorárium reményében évekig levelezett, tárgyalt, hogy nyélbe üthesse az üzletet. A diplomáciai csatározás, melynek során a német fél olykor politikai erőfölényét is latba vetette, 1936-tól egészen 1941-ig tartott. Az MEE vezetősége végül határozott és bátor nemet mondott a kérésre. Az elutasítást azzal indokolták, hogy a Jankovics Miklós-féle ajándékozási okmány kiköti: a megajándékozott fél nem idegenítheti el a neki átadott dokumentumot. Ugyanakkor kilátásba helyezték, hogy nyugalmasabb időkben visszatérhetnek majd a kérésre.
