Kölcsönadja Magyarország Luther végrendeletét

Wittenbergben állítják ki 2017-ben, a reformáció 500. évfordulóján Luther kéziratos végrendeletét.

Németország 2015 elején jelezte, hogy kölcsönkérné Luther Márton testamentumát arra a 2017-es wittenbergi kiállításra, amelyen a reformáció atyjához köthető 95 tárgyat mutatnak be. Áprilisban Hafenscher Károly, a magyarországi jubileumi emlékév megszervezésével a magyar kormány által megbízott Reformáció Emlékbizottság munkáját segítő miniszteri biztos tárgyalt erről Stephan Dorgerloh-val, a Szász-Anhalt tartomány kultuszminiszterével. A tárgyalás után Hafenscher Károly az MTI-nek nyilatkozva jelezte, hogy a végső döntést az MEE elnöksége nyáron hozza meg. Fabiny Tamás evangélikus püspök kiemelte: mivel a 2017-es év Magyarországon is a reformáció emlékéve lesz. A Magyar Nemzeti Múzeumban terveznek nagy szabású emlékkiállítást, amelynek szintén központi tárgya lesz a testamentum, az evangélikus egyház országos elnöksége úgy döntött, hogy szigorú feltételek között adja kölcsön a végrendeletet.

Fabiny Tamás elmondta, hogy Hafenscher Károllyal együtt tárgyaltak Németországban a kézirat kölcsönadásának feltételeiről, amelynek eredményeképpen megállapodás született: nem a teljes emlékévben, hanem 2017 augusztusától novemberéig lesz Wittenbergben kiállítva a kézirat. Ezért cserébe Németország vállalta, hogy elkészítteti a végrendelet formájában, színében és anyagában is az eredetivel megegyező, úgynevezett nemes másolatát, amellyel a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán tudják majd a kieső hónapokban helyettesíteni a dokumentumot.

További ellentételezésként Németország kölcsönad Magyarországnak néhány fontos magyar vonatkozású Luther- és Melanchton-kéziratot, többnyire magyar diákokkal kapcsolatos leveleket a magyar kiállítás számára. Kölcsönadják továbbá a wittenbergi gyűjtemény birtokában lévő, a 16. században az egyetemen tanuló magyar hallgatók által használt zászlót. Fabiny Tamás elmondása szerint a zászló azért érdekes, mert a wittenbergi egyetem szabályzata tiltotta nemzeti csoportok elkülönülését az etnikai feszültségek elkerülése érdekében. A magyar diákokkal azonban – mivel sokan voltak – mégis kivételt tett az egyetem vezetése, így létrejöhetett és saját zászlót készíthetett a magyar diákközösség. A nagy méretű, körülbelül 1,2-szer 0,9 méteres zászlón a koronás címer mellett latinul a „szétszóratva, de a múzsák által mégis összegyűjtve” felirat volt eredetileg olvasható.

Arról is sikerült megállapodniuk a németekkel, hogy 2017 augusztusában az MEE magyar napokat tart a wittenbergi Luther- és Melanchton-házban. Luther Márton (1483–1546) 1542-ben kelt végakaratáról az evangélikus püspök elmondta: különös, Luther korában szokatlan módon a reformátor nem gyermekeit tette meg örökösének, hanem feleségét, Katharina von Borát. Luther a végrendeletben is leírt indoklása szerint így akarta megakadályozni, hogy halála után felesége kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, és arra kényszerüljön, hogy „lesse a gyermekek kezét”. Ez a 16. században nagyon modern jogi megoldásnak számított – hangsúlyozta Fabiny Tamás – , ugyanakkor köztudott, hogy Luther életében is felesége kezelte a vagyont és vezette a családi gazdaságot – tette hozzá.

A kézirat későbbi sorsát ismertetve szólt arról, hogy noha a végrendeletet több 17. századi könyv is megemlíti, annak hollétéről a 18. századig sehol nem esik szó. Tudható viszont, hogy valamikor 1706 előtt a reformátort tisztelő, befolyásos Carpzow-család birtokába került a dokumentum. Csaknem száz évvel később, 1804-ben, a család utolsó férfitagjának, Johann Benedict Carpzow teológusnak a halála után a család vagyonát, így hatalmas kézirat- és könyvtárát is elárverezték. Ezen az aukción vásárolta meg sok más kézirattal együtt a végrendeletet Jankovich Miklós, a katolikus vallású, de minden felekezet kulturális értékei iránt nyitott magyar műgyűjtő. Jankovich Miklós ugyan befektetésként vette meg a testamentumot, halála előtt azonban mégis úgy döntött, hogy a magyar evangélikus egyházra hagyja.

További érdekességként Fabiny Tamás megemlítette, hogy a 20. században a hitleri Németország „szemet vetett” a végrendeletre. A történet hátterében egy előkelő osztrák udvari tanácsos, Hermann von Trenkwald munkálkodása állt, aki a közvetítői honorárium reményében évekig levelezett, tárgyalt, hogy nyélbe üthesse az üzletet. A diplomáciai csatározás, melynek során a német fél olykor politikai erőfölényét is latba vetette, 1936-tól egészen 1941-ig tartott. Az MEE vezetősége végül határozott és bátor nemet mondott a kérésre. Az elutasítást azzal indokolták, hogy a Jankovics Miklós-féle ajándékozási okmány kiköti: a megajándékozott fél nem idegenítheti el a neki átadott dokumentumot. Ugyanakkor kilátásba helyezték, hogy nyugalmasabb időkben visszatérhetnek majd a kérésre.