Megosztó dokumentumfilm Jichak Rabin gyilkosáról

A kulturális minisztert kifütyülték, mert megpróbálta megakadályozni a film versenyprogramba kerülését.

Igazából már a következményei voltak egy korábbi incidensnek a 32. Jeruzsálemi Nemzetközi Filmfesztivál megnyitójának eseményei. A seregszemle előtt derült ki ugyanis, hogy programba kerül a Beyond the Fear című dokumentumfilm, amely Jichak Rabin izraeli miniszterelnök gyilkosáról szól. Egészen pontosan a miniszterelnök 1995-es merénylőjének, Jigal Amirnak az orosz születésű feleségéről, Larisza Trembovlerről, aki előbb elvált a gyilkos kedvéért, majd hosszas, nyilvánosság előtt zajló médiacirkuszt rendezett abból, hogy hozzámehessen a merénylőhöz, és gyereke lehessen tőle. Az izraeli kulturális és sportminiszter, Miri Regev igyekezett nyomást gyakorolni a fesztiválra, hogy a film ne kerüljön a programba, sőt az állami támogatás felfüggesztését is meglebegtette.

A nyilvánosság természetesen azonnal cenzúrát kiáltott, és országos vita keveredett az ügyből. Ennek folytatása volt a miniszter fesztiválnyitó beszéde, ahol hatalmas füttykoncert fogadta ama kijelentését, hogy hozzányúlna az izraeli kultúra támogatási rendszeréhez, és újraírná a prioritások sorrendjét. Ami a dokumentumfilmet illeti, kétségtelen, hogy nem csak Miri Regevet háborította fel. Még megtekintése előtt tiltakoztak politikusok és Jichak Rabin örökösei is a film elkészülte ellen. Ráadásul az indok vallási aspektusa is figyelemre méltó: ahogy egy izraeli kritikuskolléga a fesztivál nyitóestjén fogalmazott, vallásos érzületű emberek számára azért problémás az alkotás elkészülte, mert vallják, hogy egy olyan főbenjáró bűn elkövetőjét, mint egy gyilkost, elfelejteni kell, nem pedig emlékezni rá. Egy dokumentumfilm pedig nagyobb eséllyel rögzíti a köztudatban Jigal Amir nevét.

Mindenesetre a jeruzsálemi filmfesztivál az izraeli filmgyártás legfontosabb bemutatóhelye, itt láthatók először a legújabb játék- és dokumentumfilmek, amelyek versenyszekciókba szerveződnek. A fesztivál döntése végül a megosztó dokuval kapcsolatban meglehetősen dodonai volt: a Beyond the Fear bennmaradt az izraeli dokumentumfilmes versenyprogramban, de kikerült a fesztivál programjából. A fesztivált megelőző napon és egy másik helyszínen tartottak belőle egy vetítést, egy másikat pedig tegnap, de az zártkörű volt. Lapunk hozzájutott az alkotáshoz, és megnézve a dokumentumfilmet egyértelművé vált, hogy a felháborodás elsősorban érzelmi alapú. Herz Frank dokumentumfilmje kegyeletet a család által vizionált módon nem sért, egyszerűen egy rossz ritmusú, rossz koncepciójú film. A litván rendező 1992-ben költözött Izraelbe, sok időt szentelt a doku elkészítésének, amelynek bemutatóját már meg sem élte, 2013-ban, 87 éves korában hunyt el Jeruzsálemben. A filmet rendezőtársa, az orosz Marija Kravcsenko fejezte be helyette.

A Beyond the Fear hatalmas anyagot szeretne átölelni, az egykori miniszterelnök politikai küldetéséből, az izraeli–palesztin békekötés kísérletével kezdődik, s archív felvételek számolnak be a merényletről, illetve a gyilkosságot követő időszakról. A film alapvetően nem Amirról szól, nem is szólhat róla, mivel a stáb sosem tudott vele interjút készíteni. Ezért sokkal inkább későbbi felesége, Larisza Trembovler szerepel a filmben, valamint kisfia. Utóbbival beszél többször Amir telefonon, és ezeket a beszélgetéseket hallhatjuk. Az aránytévesztések több helyütt is tetten érhetők: Trembovler karakterén keresztül finoman mintha áldozatszerepbe tolódna a merénylő, az asszony ugyanis folyamatosan a házassághoz, a gyerekvállaláshoz való joggal jön, s nem véletlen, hogy az ügy felkorbácsolta a kedélyeket.

Erősen hiányzik továbbá a motiváció és a folyamat, ahogy a házas asszony szerelembe esett, emiatt elvált első férjétől, és hogy mi volt a belső késztetése, amely miatt olyannyira küzdött a házasságért és a gyerekért egy olyan férfitól, aki sosem hagyhatja el a börtönt, és gyerekére nézve súlyos örökséget jelenthet. Zavarba ejtő továbbá, hogy a rendező egyáltalán nem képes hátralépni a témájától, többször is képben szerepel, ahol nemcsak beszél, de véleményt is formál. Különösen bizarrá válik a film, amikor beszámol Herz haláláról, temetéséről, és ezen a ponton már nem lehet tudni, mi is a dokumentumfilm igazi témája. A fesztiválon folyó beszélgetésekből az is kiderült, hogy gyermekvédő szervezetek részéről felmerült a kisfiú, Jinon arcának kitakarása. Mivel az alkotás őszinte pillanatait a kisgyerek leplezetlen érzelmei és reakciói adják, kérdés, hogy egy ilyen döntéssel értékelhető maradna-e a Beyond the Fear.

A 32. Jeruzsálemi Nemzetközi Filmfesztivál szerdán kezdődött Nanni Moretti Mia Madre című filmjével és a szereplő John Turturro személyes jelenlétével. A játékfilmes versenyprogramban eddig többek között látható volt a JeruZalem című zombihorror, a dokumentumfilmek között pedig egy Hannah Arendtről szóló produkció is. Előbbi amerikai stílusú, és angol nyelven készült fiatalos zsánerfilmkísérlet arról, hogy a Talmud szerinti pokol egyik kapujaként számon tartott Jeruzsálemben elszabadulnak a zombik, míg a Vita Activa, The Spirit of Hannah Arendt egy hosszú dokumentumfilm a filozófus születésétől a világháborús rémségeken át a hírhedt izraeli Eichmann-perig és Arendt megosztó kijelentésén át a filozófus 1975-ös amerikai haláláig. Utóbbi sok új információt nem tartalmaz, és hossza ellenére sem ás le túl mélyre, újdonságot talán csak néhány, eddig nem látott családi archív felvétel jelent.