Frissen jelölték Emmy-díjra, de először a januári Sundance Filmfesztiválon mutatták be a Cobain: Montage of Heck című dokut, amely tematikusan illeszkedik a tragikus zenészéleteket bemutató filmek sorába, viszont csak a véletlen műve, hogy idén Amy Winehouse mellett Kurt Cobain élettörténetébe is hiteles betekintést kaphatunk. Cobain és Winehouse mások mellett Jimi Hendrix, Janis Joplin és Jim Morrison társaságába tartoznak, az ún. 27-esek klubjába, vagyis azon énekesek közé, akik 27 éves korukban vesztették életüket.
A kivételes tehetséggel megáldott zenész 1994. április 5-én önkezével vetett véget életének, és bár az azóta eltelt húsz évben több alkotás is foglalkozott vele, a most elkészült Cobain: Montage of Heck egészen biztosan a legjobb valamennyi közül. Nemcsak minden korábbinál élményközelibbé válik az életút, de Brett Morgen rendező elsősorban az emberre és nem a zenészre vagy a Nirvanára koncentrál. A Winehouse-dokuval ellentétben itt nem szervesül a zene oly mértékben a film cselekményében, sok helyütt inkább aláfestő funkciója van a Nirvana-slágereknek, számos alkalommal pedig például szimfonikus átiratok szolgálják az atmoszférateremtést. A leghíresebb Nirvana-sláger, a Smells Like Teen Spirit például a Scala and Kolacny Brothers szívszaggató kóruselőadásában hangzik el.
A film Kurt születésétől kezdve ismerteti az élettörténetet, erősen koncentrálva a kisgyerekkorra és a családi háttérre, amelyből tinédzserkorára zabolázatlan gyerekként szakadt ki a zenei ambíciókat dédelgető srác. A szülők, az első barátnő, aztán a feleség, Courtney Love visszaemlékezései és nyilatkozatai sokban segítenek megérteni, miképp vált drogfüggővé a kritikát elfogadni nem tudó férfi, és hogy a gyerek- és tinédzserkori traumák hogyan formálódtak akut depresszióvá az évek során.
A megidézett naplóbejegyzésekből az is kiderül, miképp emésztette fel a sok vívódás a zenészt. A korábban a Rolling Stonesról is sikeres dokumentumfilmet készítő, Oscar-jelölt Morgen a világpremieren azt nyilatkozta, filmje olyan hatású lehet a mostani generáció számára, mint Alan Parker 1982-es, a Pink Floyd zenéjére készült, A fal című alkotása. Amíg pedig ezt a kijelentést az idő bizonyítja vagy cáfolja, addig a hitelességgel kapcsolatban legyen elég annyi, hogy Cobain lánya – aki a film egyik producere is –, Frances Bean Cobain az alkotás megtekintése után azt mondta a rendezőnek: „elkészítetted a filmet, amit látni szerettem volna”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!