Megkérem Zabuzskót, mesélje el, miről szól a novella, amivel a közép-európai fesztiválon turnézik. A történet egy kesztyű körül forog, amelyet egy idős, szakmája régi hagyományait követő kesztyűkészítőtől vesz a főhős Bécsben. Drága holmi, de úgy érzi, csak és kizárólag neki készült. Amikor elveszíti, kétségbeesik, és egy bécsi munkaúton visszatér a bolthoz. De csak a cégtáblát találja ott, az üzlet helyén egy áruház van, mert a mester meghalt.
– Megérti, hogy az elveszített fél kesztyűt az öregember vette vissza tőle, hogy ne felejtse el őt. Íróként az lenne a dolga, hogy megírja a történetét, de vissza kell mennie interjút adni, az „irodalmi üzembe”. Így tűnik el a világból a személyesség és a művészet. Egyre több űr keletkezik. A történet sokrétű, sok metaforával, nehéz leírni, de nagyjából erről szól – magyarázza az írónő. Más műveiben is központi szerepet kapnak hétköznapi tárgyak, apróságok, mint a fél kesztyű. Szerinte ez „női dolog”, ami meglepő, mert ma kevesen vallják, hogy létezne női és férfiirodalom. Ő sem egészen így gondolja: – Úgy próbálok írni, mint egy ember, aki nő. Inkább a nőkről és a férfiakról szóló irodalom között tennék különbséget. Az irodalom sokáig férfiterep volt, így szinte mindent tudunk a férfiakról, szemben a nőkkel. Az irodalomból ma aligha tudhatjuk meg, milyen volna például egy női Hitler – véli.
