Milyen lenne egy női Hitler?

Okszana Zabuzsko ukrán írót elvesztette szem elől a magyar könyves élet, azóta elismert szerző lett.

Magyarországon kevés írónak megy ez igazán jól, ezért meg is dicsérem az előadást, de Okszana Zabuzsko nem erősít meg abban, hogy imádna felolvasni, inkább gyakorlatiasan fogja fel: ez része a szakmának. Július első hetében sok dolga akadt: ő is szerepelt a szerzői felolvasás hava nevű, Brnóból szervezett egy hónapos közép-európai irodalmi fesztiválon. Idén Ukrajna volt a díszvendég, harmincegy írót delegáltak, akik öt városban olvasnak fel egész júliusban: Brno után Ostravában, Kassán, Wroclawban és Lvivben.

Okszana Zabuzsko filozófiai munkákat, egy verses- és két prózakötetet is megjelentetett, amióta elveszítettük szem elől. (A csehek nem – rövidprózái mellett nagyregénye, az Elhagyott titkok múzeuma is megjelent, Lengyelországban a rangos Angelus-díjat kapta meg ugyanezért a regényért 2013-ban.) Magyarul csak egy könyve jelent meg, az első és máig leghíresebb regénye, a Terepvizsgálatok az ukránok szexuális életéről. Az eredetileg 1996-ban, Magyarországon 1999-ben kiadott szenvedélyes, erotikus, helyenként vulgáris történet a maga feminista megközelítésével nagyot robbant az ukrán és a nemzetközi könyvpiacon.

Zabuzsko ma már könyvkiadóként is önálló szereplő. Saját maga adja ki a könyveit és más szerzők műveit is. Elmondása szerint sok orosz szereplő jelent meg az ukrán piacon, akik könyvesboltláncokat és kiadókat vásároltak. Az író szerint a kulturális gyarmatosítás szándékával, hisz a legtöbb könyvet orosz nyelvű kiadásban értékesítik, abból kiindulva, hogy az ukránok mind olvasnak oroszul. Ez nagyjából az ellentéte annak, amit az író Lvivben, a felolvasása után hangoztat: hogy meg kell találni a valódi Ukrajnát, nem a szovjetet vagy az oroszt, hanem az ukránt. Az öt város közül itt hallgatják a legtöbben, többnyire fiatalok.

Az író Oroszország ellen és Ukrajna mellett emel szót. Később kifejti: szerinte az a legveszélyesebb, hogy Oroszország a történelemben soha nem látott mértékben használja a médiát az emberek „programozására”. Saját képére formált, virtuális valóságot teremt, ami szerinte csak összeomláshoz vezethet, és húsz-harminc év múlva rengeteg munkát ad majd a jelenség a kultúrantropológiának. Lvivben egyébként nincs jele a háborúnak azon kívül, hogy a főtéren katonai sátor előtt pénzt gyűjtenek, rögtönzött emlékmű áll a Majdanon elhunytak emlékére, és a Dzyga étteremgalériában, ahol a fesztivál felolvasásai zajlanak, kétoldalú koktéllap hirdet egy sárga-kék italt (Éljen Ukrajna, éljenek a hősök!) és egy vörös-feketét (Éljenek a hősök, halál a gyilkosokra!). Ez az utolsó félmondat úgy esik be Lviv fényes és békés éjszakai nyüzsgésébe, mint egy kő.

Megkérem Zabuzskót, mesélje el, miről szól a novella, amivel a közép-európai fesztiválon turnézik. A történet egy kesztyű körül forog, amelyet egy idős, szakmája régi hagyományait követő kesztyűkészítőtől vesz a főhős Bécsben. Drága holmi, de úgy érzi, csak és kizárólag neki készült. Amikor elveszíti, kétségbeesik, és egy bécsi munkaúton visszatér a bolthoz. De csak a cégtáblát találja ott, az üzlet helyén egy áruház van, mert a mester meghalt.

– Megérti, hogy az elveszített fél kesztyűt az öregember vette vissza tőle, hogy ne felejtse el őt. Íróként az lenne a dolga, hogy megírja a történetét, de vissza kell mennie interjút adni, az „irodalmi üzembe”. Így tűnik el a világból a személyesség és a művészet. Egyre több űr keletkezik. A történet sokrétű, sok metaforával, nehéz leírni, de nagyjából erről szól – magyarázza az írónő. Más műveiben is központi szerepet kapnak hétköznapi tárgyak, apróságok, mint a fél kesztyű. Szerinte ez „női dolog”, ami meglepő, mert ma kevesen vallják, hogy létezne női és férfiirodalom. Ő sem egészen így gondolja: – Úgy próbálok írni, mint egy ember, aki nő. Inkább a nőkről és a férfiakról szóló irodalom között tennék különbséget. Az irodalom sokáig férfiterep volt, így szinte mindent tudunk a férfiakról, szemben a nőkkel. Az irodalomból ma aligha tudhatjuk meg, milyen volna például egy női Hitler – véli.