Mint arról a BBC nyomán a hazai híroldalak is beszámoltak, a nehezen behatárolható stílust képviselő, szlovén Laibach együttes augusztus végén két koncertet ad ezer-ezer ember előtt Phenjanban. A provokatív performanszairól híres zenekar Morten Traavik norvég rendező-színész révén került kapcsolatba az országgal.
Az ötlet is Traavik fejéből pattant ki, aki korábban már vitt észak-koreai előadókat Norvégiába, és aki egyébként a Laibach legújabb, Spectre című albumán található Whistblowers klipjét jegyzi. A videóval nagyon elégedett volt a banda, ugyanakkor észak-koreai illetékesek is felfigyeltek rá, ezt követte a hivatalos felkérés a rezsim kulturális bizottsága részéről – árulta el lapunknak a Laibach, amely a koreai félsziget japán uralom alóli felszabadításának 70. évfordulóján játszik majd Kim Dzsong Un városában.
Bár a Ljubjana német megszállás korabeli nevét viselő zenekart rendszeresen nácinak bélyegzik egyenruha- és önkényuralmira hajazó szimbólumfétisük miatt, a többség szerint ironikusan viszonyulnak az autoriter, militarista önkényuralomhoz. Éppen ezért érdekes, hogy mi történik, amikor találkoznak a valóban diktatórikus katonaállammal, Észak-Koreával. A banda az erre vonatkozó kérdéseket diplomatikusan hárította: „az igazi párbeszéd akkor kezdődik, ha a két aspektus találkozik”. Mint mondták, „ebben semmi ironikus nincsen, ez inkább a dialektikus materializmus igazságkeresése”.
A fellépést persze nagy kihívásként értékelték, azt az 1983-as budapesti koncertjükhöz hasonlították, amikor a vasfüggönyön keresztül nehéz volt bejutni az országba. – De megcsináltuk, és ha nem lett volna első alkalom, nem lett volna második sem – mondták, azóta pedig Magyarországon rendszeres fellépőnek számítanak.
Botrányra, balhéra nem készülnek, legalábbis a koncertek előtt nem feszegetnek politikai kérdéseket, Kim Dzsong Un rezsimje szerintük egyébként nem is annyira zárt, mint ahogy azt a sajtó mutatni akarja. A phenjaniak elmondásuk szerint csak annyit kértek tőlük, hogy a programjuk „passzoljon a közönséghez”. Megjegyezték, a legtöbb nyugati zenekar ugyanígy disztingvál, ha külföldre megy.
Mint mondták, az észak-koreaiak éppolyan emberek, mint a világ akármely más táján élők, és bár valóban speciális szocio-politikai körülmények között, sajátos kulturális és politikai napirendnek megfelelően élnek, a Laibach minden szinten tiszteletben akarja tartani az ő helyzetüket. – Mind az öt érzékszervünkkel kommunikálunk majd velük, remélve, hogy átérezzük és kiegészítjük egymás érzéseit, hangulatát – mondták.
A nyitottságot tükrözi a tervezett műsor is: koreai népdalok is szerepelnek a repertoárban, emellett a banda harmincéves munkásságából főleg történelmi ihletettségű számaikkal, valamint A muzsika hangja című film dalainak feldolgozásaival készülnek – azért is, mert úgy tudják, Észak-Koreában sokan beszélnek angolul, ehhez többek között a filmet is tananyagként használják, így a banda nem fél a nyelvi problémáktól, mi több néhány dalt koreaiul játszanak majd.
Ami a technikai megvalósítást illeti, a Laibach nagyban támaszkodik majd a grandiózus show-k szervezésében tapasztalt koreai szakemberekre, és „remélik a legjobbakat”.
