– Mire számított, amikor úgy döntött, hogy Baráti Kristóffal együtt belevág a fesztiválszervezésbe?
– Talán arra, hogy gyorsan felnőjünk a feladathoz. A legfontosabbnak azt éreztük, hogy ez a kiválóan működő fesztivál még véletlenül se kerülhessen a megszűnés közelébe, ezt egyfajta kötelességként élem meg. Mind a ketten nagyon elfoglaltak vagyunk, és jó pár felkérést le kellett mondanunk, illetve vissza kellett utasítanunk, és tisztáztuk is magunkban, hogy a cél érdekében most minden személyes ambíciót félrerakunk. Igyekeztünk olyan zenészkollégákat hívni, akikkel valamilyen szinten közös célok mentén haladunk, és akikkel olyan jó kémiájú felállás jöhet létre, amely segítheti a zenei élményt és a művek megértését.
– Mennyire állt készen a program tavasszal, amikor átvették a művészeti vezetést?
– A 30 éves Erkel Ferenc Kamarazenekart már meghívták, ezt pedig jó ötletnek tartom, mert egy kamarazenekarral tényleg sokszínű programot lehet összeállítani. A nehézség inkább abból fakadt, hogy az idő rövidsége miatt meg volt a veszélye annak, hogy akiket mindenképp meg szeretnénk hívni, azok már nem érnek rá.
– Illetve az is nyilván sok fejtörést okozhatott, hogy a ráérő művészeket hozzájuk illő partnerekkel osszák be.
– Ebből a szempontból az a szerencsém, hogy sok fesztiválon vettem részt, és a hangszeremből adódóan is sok kamarapartnerem volt. A cselló egészen a huszadik század elejéig nem volt igazán szólóhangszer, így sok mindenkit megismertem, és hamar kialakult bennem, hogyan működhetnének jól ezek az összekapcsolási szálak. Azt gondolom, hogy ami végül létrejött, az semmiképpen sem lett kényszermegoldás. A jövőre nézve pedig inkább az a nehézség – hiszen most előre tudunk tervezni 2016-ra –, hogy nagyon sokan mondták, hogy szívesen jönnek, és ez már a bőség zavara.
– Fix időre, 2018-ig vállalták a művészeti vezetést. Utána átadják a stafétabotot?
– Itt minden nyitott. Egyelőre egyik évről a másikra megy, de gyorsan el szeretnénk jutni arra a pontra, amikor már két évre előre tervezünk. Ha húzóneveket is szeretnék hívni, akkor 2016-ra nagyjából el kell készülnie a 2018-as programnak, aztán meglátjuk, hogyan tovább.
– Elhangzott, hogy a társművészetek terén erősítenék az irodalom szerepét, a zenében pedig az énekes műfajokat.
– Elsősorban az énekhanggal foglalkozunk, ott lesz a Szent Efrém Férfikar és Celeng Mária, úgyhogy készülünk énekes produkciókkal, és a szöveges bevezetőben, ha lesznek kapcsolási pontok az irodalomhoz, akkor azokat a műsorvezetők majd kiemelik. Versmondással vagy egyéb irodalmi műsorral egyelőre nem számolunk.
– A Kokas Katalin vezette időszaknak az öt év során kialakultak a maga „sztárjai". Közülük hívtak valakit, vagy őket most egy kicsit pihentetik?
– Most valahogy nem sikerült átfedést létrehozni a visszajáró művészekkel, bár ismerem őket és jó a viszonyunk. Ez most egy másik irány, ahol elsősorban azzal tudtam számolni, hogy ki az, aki passzolhat velem vagy Kristóffal.
– Fiatalos a fellépőgárda. Olyanokat is hívnak, akiktől maguk is tudnak tanulni?
– Később biztos, hogy idősebb művészeket is fogunk hívni, mindenképpen szeretném például megismételni Beethoven összes szonátáját Frankl Péterrel 2016-ban, tőle rengeteget tanultam. A csellisták közül két olyan művész is ott lesz, aki idősebb kolléga, az egyik Perényi Miklós, másik pedig Reinhard Latzko, a volt bécsi professzorom, de meghívtuk Dudu Carmelt is. A zenélés annyira kortalan, hogy mindenki tud mindenkitől tanulni. Itt a darabok közös felfedezése a lényeg, az a legtanulságosabb, és hogy ki milyen kompromisszumokat köt, vagy hogy tudja a saját egóját a háttérbe szorítani a közös cél érdekében. Szerettük volna azt, hogy erre minél többen nyitottak legyenek, ezért ajánlottuk fel, hogy bárki bemehet a próbákra. Biztos lesznek majd, akik ezzel élnek, különösen a diákok, erre hangsúly szeretnénk fektetni. Amit az ember megismer, azt tudja igazán értékelni. A műhelytitkok sokat segíthetnek az előadás megértésében. Mondjuk, ha a kidolgozási rész és a visszatérés kapcsolását próbáljuk, és az ember már másodszorra, harmadszorra hallja, majd végül a koncert varázsában sikerül jól megoldani, akkor jön az igazi élmény. Ugyanakkor baráti, nyárias hangulatra törekszünk. Az emberek egész évben dolgoznak, nyáron miért invesztáljanak pénzt és energiát abba, hogy zenével foglalkozzanak? Azért, mert ez feltölt. Voltam én is fiatal, elmentem a Sziget Fesztiválra meg egy-két hasonló könnyedebb jellegű helyre, ezek – legalábbis személy szerint engem – inkább lefárasztottak. Utána reggel az ember nem hall rendesen, cseng a füle, másnapos Ez pedig egy kicsit a nyugalom szigete. Ha nem hangzana elcsépeltnek, nyugodtan mondhatnám, hogy a Kaposfest legyen egyfajta kulturális oázis.
– A zeneakadémisták kezdettől jelen voltak a fesztiválon. Kell-e, lehet-e növelni a létszámukat?
– Rengetegen jelezték, hogy szeretnének jönni. Jövőre az lesz a folytatása, hogy e köré, elé vagy mellé szervezzük a Pécsi Zenei Napokat, annak egyik különdíja lenne, hogy a kiemelkedő növendékek szállást és fellépési lehetőséget kapjanak Kaposváron. Mindemellett régóta szeretnék egy alapítványt létrehozni. A kronbergi saját növendékeim megtehetik, hogy tíz napra odautazik a családjuk, kivesznek egy szállodai lakosztályt, hogy a gyerek tanulhasson. Itthon semelyik diák nem engedheti meg magának, hogy a Kaposfest idejére akár a szállodát finanszírozza. Ugyanakkor hivatalos formában, kurzus jellegűen vagy alapítvány segítségével már megoldható, és nagy igény lenne rá, különösen azért, mert itthon a nyugati típusú mecénás kultúra nem alakult ki, és messze nem ugyanazok a fizetési, életszínvonalbeli viszonyok.
– A fesztiválon kívül mit tervez a közeljövőre?
– Nemrég született meg a kisfiam, és emiatt a május–júniust szabadon hagytam, ezért aztán csak heti egy koncertem volt. Most beindult a nyári fesztiválszezon, voltam Norvégiában, megyek Svájcba, a Mahler-fesztiválra Toblachba, aztán Bukarestbe, Japánba, a Kaposfest előtt még eljátszom az összes Bach-szvitet Írországban, aztán egy nap átfedéssel veszek fel egy CD-t Pécsett a Kodály Központban, úgyhogy nekem a nyárnak a Kaposfesttel lesz vége, és utána marad tíz napom. Szeptemberben folytatódnak a fesztiválok, nagy öröm számomra, hogy a jeruzsálemi kamarazene-fesztiválon játszom többek között Schiff Andrással, onnan Sevillába megyek, ott Kristóffal is játszom, majd Hollandia, Anglia, és így megy egészen év végéig.
– Gyakorolni is alig marad ideje. Fesztiválszervezésre hogy futja?
– Ebből a szempontból ez olyan teher, amely inkább építő jellegű. Nagyon sokat tanultam belőle, pont azért, mert ez az együtt játszás szerintem arról is szól, hogy egy szólista, aki bizonyos értelemben az élet nagy részében magányos farkasként él, hogyan tud csapatjátékosként működni. Úgyhogy tanulságos, és inkább előrevisz a fáradtságával együtt.
