Várdai István: Magányos farkasokból csapatjátékos

Várdai István úgy érzi, nem lett kényszermegoldás a Kaposfest utolsó pillanatban összerakott programja.

– Elhangzott, hogy a társművészetek terén erősítenék az irodalom szerepét, a zenében pedig az énekes műfajokat.
– Elsősorban az énekhanggal foglalkozunk, ott lesz a Szent Efrém Férfikar és Celeng Mária, úgyhogy készülünk énekes produkciókkal, és a szöveges bevezetőben, ha lesznek kapcsolási pontok az irodalomhoz, akkor azokat a műsorvezetők majd kiemelik. Versmondással vagy egyéb irodalmi műsorral egyelőre nem számolunk.

– A Kokas Katalin vezette időszaknak az öt év során kialakultak a maga „sztárjai". Közülük hívtak valakit, vagy őket most egy kicsit pihentetik?
– Most valahogy nem sikerült átfedést létrehozni a visszajáró művészekkel, bár ismerem őket és jó a viszonyunk. Ez most egy másik irány, ahol elsősorban azzal tudtam számolni, hogy ki az, aki passzolhat velem vagy Kristóffal.

– Fiatalos a fellépőgárda. Olyanokat is hívnak, akiktől maguk is tudnak tanulni?
– Később biztos, hogy idősebb művészeket is fogunk hívni, mindenképpen szeretném például megismételni Beethoven összes szonátáját Frankl Péterrel 2016-ban, tőle rengeteget tanultam. A csellisták közül két olyan művész is ott lesz, aki idősebb kolléga, az egyik Perényi Miklós, másik pedig Reinhard Latzko, a volt bécsi professzorom, de meghívtuk Dudu Carmelt is. A zenélés annyira kortalan, hogy mindenki tud mindenkitől tanulni. Itt a darabok közös felfedezése a lényeg, az a legtanulságosabb, és hogy ki milyen kompromisszumokat köt, vagy hogy tudja a saját egóját a háttérbe szorítani a közös cél érdekében. Szerettük volna azt, hogy erre minél többen nyitottak legyenek, ezért ajánlottuk fel, hogy bárki bemehet a próbákra. Biztos lesznek majd, akik ezzel élnek, különösen a diákok, erre hangsúly szeretnénk fektetni. Amit az ember megismer, azt tudja igazán értékelni. A műhelytitkok sokat segíthetnek az előadás megértésében. Mondjuk, ha a kidolgozási rész és a visszatérés kapcsolását próbáljuk, és az ember már másodszorra, harmadszorra hallja, majd végül a koncert varázsában sikerül jól megoldani, akkor jön az igazi élmény. Ugyanakkor baráti, nyárias hangulatra törekszünk. Az emberek egész évben dolgoznak, nyáron miért invesztáljanak pénzt és energiát abba, hogy zenével foglalkozzanak? Azért, mert ez feltölt. Voltam én is fiatal, elmentem a Sziget Fesztiválra meg egy-két hasonló könnyedebb jellegű helyre, ezek – legalábbis személy szerint engem – inkább lefárasztottak. Utána reggel az ember nem hall rendesen, cseng a füle, másnapos Ez pedig egy kicsit a nyugalom szigete. Ha nem hangzana elcsépeltnek, nyugodtan mondhatnám, hogy a Kaposfest legyen egyfajta kulturális oázis.

– A zeneakadémisták kezdettől jelen voltak a fesztiválon. Kell-e, lehet-e növelni a létszámukat?
– Rengetegen jelezték, hogy szeretnének jönni. Jövőre az lesz a folytatása, hogy e köré, elé vagy mellé szervezzük a Pécsi Zenei Napokat, annak egyik különdíja lenne, hogy a kiemelkedő növendékek szállást és fellépési lehetőséget kapjanak Kaposváron. Mindemellett régóta szeretnék egy alapítványt létrehozni. A kronbergi saját növendékeim megtehetik, hogy tíz napra odautazik a családjuk, kivesznek egy szállodai lakosztályt, hogy a gyerek tanulhasson. Itthon semelyik diák nem engedheti meg magának, hogy a Kaposfest idejére akár a szállodát finanszírozza. Ugyanakkor hivatalos formában, kurzus jellegűen vagy alapítvány segítségével már megoldható, és nagy igény lenne rá, különösen azért, mert itthon a nyugati típusú mecénás kultúra nem alakult ki, és messze nem ugyanazok a fizetési, életszínvonalbeli viszonyok.

– A fesztiválon kívül mit tervez a közeljövőre?
– Nemrég született meg a kisfiam, és emiatt a május–júniust szabadon hagytam, ezért aztán csak heti egy koncertem volt. Most beindult a nyári fesztiválszezon, voltam Norvégiában, megyek Svájcba, a Mahler-fesztiválra Toblachba, aztán Bukarestbe, Japánba, a Kaposfest előtt még eljátszom az összes Bach-szvitet Írországban, aztán egy nap átfedéssel veszek fel egy CD-t Pécsett a Kodály Központban, úgyhogy nekem a nyárnak a Kaposfesttel lesz vége, és utána marad tíz napom. Szeptemberben folytatódnak a fesztiválok, nagy öröm számomra, hogy a jeruzsálemi kamarazene-fesztiválon játszom többek között Schiff Andrással, onnan Sevillába megyek, ott Kristóffal is játszom, majd Hollandia, Anglia, és így megy egészen év végéig.

– Gyakorolni is alig marad ideje. Fesztiválszervezésre hogy futja?
– Ebből a szempontból ez olyan teher, amely inkább építő jellegű. Nagyon sokat tanultam belőle, pont azért, mert ez az együtt játszás szerintem arról is szól, hogy egy szólista, aki bizonyos értelemben az élet nagy részében magányos farkasként él, hogyan tud csapatjátékosként működni. Úgyhogy tanulságos, és inkább előrevisz a fáradtságával együtt.