A folyamat azonban nem nélkülözheti a melankóliát, hiszen dolgozzunk bármily keményen, a veszteséget teljes mértékben befogadni képtelenek vagyunk. Így a gyászmunka sosem lehet elvégzett, mindig csak végezendő. Ekképp az emlékezést sem zárhatjuk le, a veszteség folyamatos történetmesélésre kényszerít, hogy újra és újra felidézzük a már csak hiányában létező személyt. Hogy párbeszédet folytassunk vele, még akkor is, ha tudjuk, hiába vágyunk rá, csupán monológra maradt lehetőségünk. Ennek a vágynak a történetét írta meg Szenczi Tóth Károly Doktor az angyalok földjén című, a Palatinus Kiadónál megjelent kötetében.
A regényként, memoárként, korrajzként egyaránt olvasható szövegben a szerző édesapjának állít emléket, felidézve a sebészként indult, majd angyalföldi, később újlipótvárosi körzeti orvosként dolgozó férfi utolsó évét attól a pillanattól kezdve, amikor kiderül, gyógyíthatatlan beteg. Szenczi Tóth Károly, aki maga is orvos, az első tünetek felfedezésétől a szakmai precizitás és a laikus reménykedés határmezsgyéjén mozogva beszéli el apja történetét, amely lassan a teljes életpálya történetévé terebélyesedik. Megismerhetjük így a Nagykanizsa külvárosából a fővárosba érkező orvos életét, azon keresztül a huszadik század egymásnak feszülő, ideológiákkal terhelt korszakait egészen a rendszerváltást követő első évekig.
Szenczi Tóth Károly neve nemcsak páciensei, de az olvasó nagyközönség előtt is ismert lehet, hiszen a szerző több regényt, riportkönyvet, dokumentumregényt publikált már, műveit az Élet és Irodalom hasábjain is olvashatjuk. Tömör, lényegre törő, precíz, mégis érzékeny és láttató erejű írásmódja hivatásának a laikusok szemében talán ellentmondásosnak tűnő jellegét idézi: a gyógyítás megkérdőjelezhetetlen szabályokhoz kötött szépségét. És ugyanez adja a regény alaphangját is, azzal a tragikus kitétellel, hogy a gyógyítás, a gyógyulás helyett a visszafordíthatatlan betegség, a halál válik szövegszervező erővé.
Ám ebben a halálban mindvégig ott egy teljes élet története is. Egy férfié, aki a körülötte változó korok, szokások, rendszerek közepette megőrizte erkölcsi tartását, emberségét és becsületét. Az apa finom eleganciája, munkabírása, méltósága, vallásossága, szociális érzékenysége egy, a környezet elvárásaitól függetlenül megteremtett – és a szövegben egy pillanatig sem túlidealizált – polgári világot tár elénk. A Lehel utcai lakás, a történet örökké visszatérő helyszíne külön világként jelenik meg a könyvben, ahogy az apa önmagában is külön világ.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!