Danyi Zoltán regényében a háború test test elleni groteszk küzdelem, amelyben a nemzetek elvesztik jelentésüket, hiszen kivetik magukból a harcolókat. Az ideológia, mint a lúg, lemarja bőrt, eltorzítja az embereket, míg végül csak identitás nélküli vázak maradnak, amelyek lelketlenül kínozzák és pusztítják el a másikat. Ám a harcok emléke is testi tapasztalattá válik. A főhős a múltat testi működésként, egészen pontosan annak zavaraiként éli újra nap mint nap. Amióta egy katonatársa brutális módon kivégzett egy horvát foglyot, képtelen normálisan vizelni, idegállapota pedig a gyomrát és a beleit is megviselték, olyannyira, hogy ez békebeli életének minden egyes percét meghatározza. A háború, hiába élte túl, felfalja az élő szövetét.
Az emlékek feldolgozása és az identitáskeresés (talán éppen az előbbiek hatására) nem lehet egyenes vonalú történet. A dögeltakarító töredékes, hosszú, élőbeszédszerű mondatokba rejtett rövid, egymásba fonódó epizódokból, visszaemlékezésekből, asszociációkból összeálló szöveg, amely a formai zaklatottságban is a téma közvetíthetőségének kérdéseit veti fel. Elmondható-e egyáltalán, mi és miért történt a háborúban? És megértheti-e ezt bárki, akár részt vett benne, akár nem? A regény válasza az, hogy nincs válasz. Csupán a folyamatos feldolgozás.
Danyi Zoltán nem nagy igazságokra törekszik, csak feltárja a traumákat, és talán ez a legtöbb, amit tehet. Azzal, hogy hamis pátosztól mentesen képes megszólalni a háborúról, talán mindennél átélhetőbbé, és így elriasztóbbá teszi a pusztítást. Ez alaposan megnehezíti az olvasó dolgát, hiszen a regény végére könnyen magunk is neurotikussá válhatunk, de A dögeltakarító megéri a nehézségeket. Hiszen a testi anomáliákra szűkített elbeszélés épp azzal mutat túl önmagán és válik a történelmi és földrajzi helyzetünket magyarázó munkává, hogy tartózkodik minden példázatosságtól.
A főhős a háború után a dögeltakarítóknál vállal munkát, feladata, hogy megtisztítsa az utakat az elhullott állatoktól. Narrátori szerepe azonban ezzel éppen ellentétes: minél több elpusztult testet igyekszik megmutatni. Hiszen identitását is csak így, vagyis a háború pusztításainak elbeszélésében képes megtalálni. Addig lehet önmaga, amíg a borzalmakról beszél.
(Danyi Zoltán: A dögeltakarító, Magvető, 2015, 264 oldal, 2990 Ft.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!