A magyar komikus, akit egész Varsó ismert

Úgy lett ünnepelt konferanszié Varsóban, hogy felnőttként tanulta a nyelvet. Járosy, a modern Háry János.

A furfangos életszemléletű magyar bármilyen könnyednek is tűnt, a munkát illetően maximalista volt. Meglehetősen sajátosan motiválta időnként a színészeit. Egy alkalommal a próbán egy színész hölgy, akinek egy tehetségtelen színművészt kellett alakítania, arra panaszkodott, hogy nem érti a szöveget, és még többször el kellene gyakorolni szerinte. Járosy viszont azt javasolta, inkább ne próbálják el többször. A nő értetlenkedését látva ordítva így fakadt ki: „Ostoba! A lehető legrosszabbul kell játszanod, minél gyengébb vagy, annál jobb! Úgyhogy maradj csak olyan ostoba, mint amilyen most vagy!” Általában viszont nagyon is gondoskodó és védelmező volt a női színészekkel, és nem egy nagy nevet a háború előtti lengyel színjátszás női alakjai közül ő fedezett fel, ahogy a már említett Hanka Ordonównát is.

A magyar volt az is, aki a közreműködött a háborút megelőző korszak legismertebb lengyel színházainak megalapításában, mint amilyen a Qui Pro Quo, a Cyrulika Warszawskiego (Varsói Borbély) és a Buffo volt. Hamarosan nemcsak színészként, de konferansziéként is színpadra lépett olyan egyszerű figurát alakítva, aki folyton megzavarja a felettesét. Hatalmas sikereket aratott ezzel a számmal. A kabarészerzők között nemcsak Magyarországon tűntek fel komoly írók: Járosy a szövegeit többek között Julian Tuwimmal, a két világháború közti lengyel irodalom egyik legnépszerűbb költőjével együtt írta meg.

A távolba szakadt csepűrágó a harmincas évek legvégén nagy tervet forgatott a fejében, csak az időzítéssel akadt kis gondja. Újabb színház megnyitását tervezte 1939-ben, és úgy gondolta, az ideális időpont szeptember 2-a lenne, hiszen szeptember 1-jén a gyerekek iskolába mennek, a szüleik visszatérnek épp a nyaralásból a munkahelyükre, és különben is ez a lehető legrosszabb nap egy színház megnyitására. Igaza volt, bár a szempontok közé nem sorolta oda, hogy mi van akkor, ha épp aznap rohanja le az országot a német hadsereg

A Harmadik Birodalom előszeretettel sugallta egyes ismert lengyel közszereplőkről, hogy neki teljesítenek kémszolgálatot. A háború kitörése előtt Járosy kapcsán is lábra kaptak ilyen találgatások a németek szándékának megfelelően. Varsó német megszállását követően a színházi szakember a Gestapo főhadiszállásán találta hamarosan magát, ahol közölték: osztrákként felkerült a birodalmi németek (Reichsdeutsch) listájára, és hogy elég csak egy jelentéktelen papírt aláírnia, és máris lehetőséget kap arra, hogy az újonnan nyíló német színházban léphessen fel. Miután nem kívánt élni a lehetőséggel, a következő kihallgatás már jóval kevésbé barátságos hangulatban zajlott le.

Járosynak az egyik kihallgatásról a másikra szállítása közben sikerült aztán kereket oldania, csakhogy szembesülnie kellett a problémával: nehezen rejtőzik el olyasvalaki, akit szinte egész Varsó arcról ismer. Járosy végül barátaival együtt arra a felismerésre jutott: a legbiztonságosabb az lesz, ha a gettóban húzza meg magát. A látszat ellenére ez nagyon is logikus lépés volt, hiszen a Gestapo nem keresné egy olyan elzárt helyen, ahol nagyon nehéz előteremteni a megfelelő életkörülményeket. Járosyk közel három évet töltött a gettóban Franciszek Nowaczek néven.

Ottléte alatt segített a szökevények felkészítésében, egyfelől információkat osztott meg a kinti valósággal kapcsolatban – mennyibe kerülnek a tömegközlekedésen a jegyek, mely helyek váltak időközben a nyilvánosság elől elzárttá, hogyan érdemes fésülködni és öltözködni stb. –, másfelől alapfokú színészi felkészítést tartott részükre. Tudta ugyanis, hogy hiába a világos hajszín és a megfelelő ruha, ha érződik valakin a félelem és a bizonytalanság.

Aztán eljött az idő, hogy a híres konferanszié is elszökjön a gettóból. Járosy a háború végéig ezt követően egy Varsóhoz közeli házban húzta meg magát. A sors fintora, hogy korábban makacsul hajtogatta, mennyire ki nem állhatja a gyerekeket, a búvóhelyet ellenben egy asszonnyal és a gyerekeivel kellett megosztania. Mint kiderült, a valóságban nagyon is jó társaságot biztosítottak számára a kiskorúak, hiszen anélkül hallgatták a Háry János-i vonásokkal bíró magyar anekdotáit, hogy különösebb ellenvetésekkel éltek volna a logikai következetességek gyakori hiányát illetően, ráadásul orosztudás hiányában különösebb megrökönyödés nélkül tanulták meg és énekelték vele együtt a nem éppen szalonképes csasztuskákat.

Járosy túlélte a háborút, és azon nyomban Nyugatra emigrált. Először Nagy-Britannia felé vette az irányt, és Londonban próbált szerencsét. Az emigrációs években megtört a sikerszéria, és Járosy csak tengődött a brit fővárosban. A berendezkedő lengyel kommunista hatalom állampolgárságától is megfosztotta. Az olaszországi Viareggióban hunyt el 1960-ban.