Tizenöt éve, 2000-ben fejeződött be a budai Vár elmúlt évtizedeinek egyik legjelentősebb középkori városi ásatása: a munkálatok alatt viszonylagos épségben sikerült feltárni a királyi palota északi falától a Dísz tér déli oldaláig terjedő településrész pincéit, amelyeket egykor az itt lakók víz-, szőlő- és borkészletének tárolására használtak. Budán IV. Béla király uralkodása óta élt zsidó közösség, a régészeti feltárások szerint három zsinagógát is építettek a Várban. A török kor után, Buda visszafoglalásával véget ért a budai zsidó közösség virágzása. A várat ostromló katonák gyakorlatilag lemészárolták a teljes helyi zsidóságot.
A már látogatható rituális fürdő, a mikve feltárása azért is jelentős, mert igazolja a Képes Krónikában említett 1307-ben emelt nyugati kapu melletti zsinagóga létezését. Utóbbi épület közvetlenül a mai Fehérvári kapu mellett állt; egy közműfelújítás során meg is találták a maradványait 2005-ben. Vélhetően tizennégy méter hosszú épület lehetett, korának egyik legnagyobb téglapadlózatú, boltíves zsinagógája volt. A feltárás és a dokumentáció után a zsinagógát visszatemették, mivel napjainkban a Honvéd Főparancsnokság előtti utcaszakasz húzódik felette.
A nagyközönség előtt most megnyílt nyugati pincerendszerének egyik legrégebbi pontja a parányi, 2-3 négyzetméteres mikve. Ezt a kézzel vájt fürdőhelyet természetes víz táplálta. A mikve építését a Talmud Mikvaot traktátusa részletezi. A rituális megtisztuláshoz használható víznek természetes eredetű élővíznek kell lennie, tehát olyan állóvíz, mint a tó, nem alkalmas mikve kialakítására, de folyó már igen. Most, a feltárást és a felújítást követően a budai Vár alatt a víz újra visszavette magának az uralmat a szinte teljes épségében megmaradt, rituális zsidó fürdőben, a titkok házában.
A víz általi megtisztulás a zsidó családi élet egyik legfontosabb pillanata, egyik alappillére. Egy új városban a zsidó közösségnek először a mikvét kell megépítenie, nem is a zsinagógát. A legszigorúbb előírásokat kell követni: a zsidó hitű nőknek, akiknek zsidó a férjük, első ízben az esküvőjük előtt, majd minden hónapban a havi vérzésük utolsó napjától számított hetedik napon kell alámerülniük. A menstruáció alatt, és az utána lévő hét napon, amíg az asszony nem merült el szabályszerűen a mikvében, tilos a házasélet. Úgy tartják, a mikve lényege: beengedni Istent a házasságba.
A mikvébe lépés előtt alaposan meg kell tisztálkodnia a nőnek, nem lehet rajta ékszer, smink, még a köröm alatti piszok is tiltott. Egy felügyelőasszony ellenőrzi, hogy mindenhol érte a víz az alámerülőt, hisz csak ekkor érhető el a rituális tisztaság állapota. A férfiak, különösen a haszid vallásúak, szintén rituális megtisztulásra használják a mikvét, akár minden reggel, de itt történik a kóser konyhában használatos edények első megtisztítása, illetve a zsidó hitre áttérő emberek alámerülése is.
