De a többiek is káprázatosak, a Tarr Béla-filmekből ismert, bivalyerős jelenlétű Kormos Mihálytól nagyszerű kollégánkig, Pion Istvánig, Zsótér Sándortól Kamil Dobrowolskiig és Urs Rechnig. Nincs egy gyenge tekintet, egy hamis mozdulat. A forgatókönyv (Nemes Jeles László, Clara Royer) természetesen az attól való eltérések ismerete nélkül olyan, amilyet már régen vártunk, a megvalósítás pedig... Nos, a vizualitás és a létfilozófia tudatos és tökéletes találkozása a boncasztalon.
De ha már a látvány, a mozgókép maga, akkor a hang is. Utoljára akkor hallottam így, amikor először láttam Kubrick Ragyogását. A Saul fiában a bábeli nyelv- és hangzavar nem holmi aláfestés, hanem a dramaturgia szerves része. Sőt. Ezt is mondjuk ki bátran és örömmel, Zányi Tamás munkája mestermű. Melis László zenéjével összhangban. A Saul fia egyébként meg „arról szól”, hogy amikor az ember éltében-holtában már csak egy darab, mindenáron keresni kell egy rabbit, hogy el lehessen temetni egy gyereket, ha a miénk, ha nem. Tűzön, gázon, vízen át. Ez a feladat. Bele lehet bukni, de akkor is. Ez nem monománia, ez maga az emberlét. A Saul fia ennek a tudásnak a filmje. És Nemes Jeles László már most, a pályája legelején nagyon tud valamit.
