2009. Hat éve várnak már az indusztriálmetál rajongói arra, hogy a stílus legmeghatározóbb zenekara, a Rammstein újabb albummal álljon elő az utolsó, Liebe ist für alle da című korong óta. A Führe michet ugyan felhasználta Lars von Trier A nimfomániás című filmjéhez, de az elmúlt évek turnékról, majd egyéni projektekről szóltak a Rammstein életében. Richard Z. Kruspe például két albumot is kiadott bandájával, az Emigrate-tel. Az ötvenkét éves frontember, Till Lindemann 2013-ban hallatott magáról utoljára, amikor kiadta In stillen Nächten című második verskötetét. Aztán összeállt az eddig progresszív és death metálban utazó Peter Tägtgrennel (Hypocrisy), akivel megalapította a stílszerűen Lindemann névre keresztelt bandáját.
Tägtren a Bloody Disgustingnak adott interjújában elmesélte, hogy e-mailben és telefonon egyeztettek a dalokról, így mire stúdióba vonultak Svédországban, minden összeállt és hamar sikerült felvenni a dalokat, amelyek végül június 22-én, a Skills in Pills című albumon jelentek meg. Méghozzá angolul, ami azért érdekes, mert a Kelet-Németországban született és nevelkedett Lindemann meglehetősen későn tanult meg ezen az „imperialista nyelven”, ráadásul a Rammsteinnek is elvétve akadtak csak angol nyelvű dalszövegrészletei. Ezzel kapcsolatban Lindemann a Metal Hammernek elárulta: Tägtgren győzte meg, hogy ezen a nyelven szóljanak a dalaik, ő pedig nagyon megküzdött a nyelvi akadályokkal, hiszen korábban még csak nem is e-mailezett angolul. „Sokat kellett tanulnom és dolgoznom szótárakkal és hasonló szarságokkal” – mondta Lindemann, ám ez a dalokon nem kifejezetten érződik.
Szexuálisan túlfűtött (pl. Ladyboy, Fat), egyszerre provokatív (pl. Praise Abort) és szarkasztikus szövegeket dobott össze a német, amelyek kapcsán fel vannak készülve arra is, hogy akár be is perelhetik őket. Ők maguk is tudják, hogy durva dolgokat hordtak össze, ezzel kapcsolatban Till Lindemann a Metal Hammernek azt mondta: „Néha egymásra nézünk, és kimondjuk: »Jézus Krisztus, ezért pokolra fogunk jutni!«”. A provokatív dalszövegek persze döcögnek kicsit a nem anyanyelvű alkotó hiányosságai miatt, de a zene – amelyet a svéd játszott fel és főként a Rammsteinre, valamint némiképp Tägtgren egyik bandájára, a Painre hajaz – mindenért kárpótolja az embert.
Szinte az összes dal felkerülhetett volna – német szöveggel – az utóbbi két Rammstein-albumra. A menetelős-indusztriálos dalok jól váltakoznak a lassabb-líraibb trackekkel (pl. That’s My Heart), egészen egységes képet adva a Skills in Pillsnek. Az album címadó dalának pedig nemcsak zenei, hanem társadalomtörténeti értéke is akad, ugyanis betekintést enged a keletnémet bulikba. Lindemann ugyanis elárulta a Rolling Stone-nak adott interjújában, hogy volt idő, amikor nem alkohollal, hanem különféle gyógyszerek vegyítésével kerültek bódult állapotba bizonyos bulikon. A Lindemann albuma is kicsit olyan, mintha egy begyógyszerezett elmegyógyintézeti páciens emlékei, látomásai és szexuális fantáziái elevenednének meg. Pont ezért jó.
