Egy titokzatos gyűjtő kincsei

Nem a gyűjtő rejtélyes kiléte kölcsönöz vonzerőt a Kieselbach Galériában megtekinthető kiállításnak.

Mondhatni, ahány gyűjtő, annyiféle gyűjtési elv, de a valóság az, hogy nagyjából két csoportra lehet osztani a pénzüket műtárgyakra áldozók körét. A kettő között aztán – nevezzük őket a kiállítás kísérőszövegéhez igazodva egyszerűen csak a számítók és velük szemben az érzelmesek csoportjának – nyilván létezik átjárás. Ám az utóbbiak esetében a személyesség nem elég, hogy felülírja a matematikát, hanem sűrűbb és egyneműbb gyűjtemény létrejötte felé nyithat utat, hiszen a gyűjtő ez esetben a maga monomániái után megy, és jó eséllyel olyan művekből vásárol be, amelyek beleilleszthetők az ő nagyon privát szempontrendszerébe.

Ennek példáját látjuk itt is. Az ismeretlen, a kiállítást beharangozó szöveg szerint fiatal üzletemberként a gazdasági válság idején képvásárlásba fogott kollektor láthatóan maga is azok közé tartozik, aki elsősorban magát a festményt nézi és nem a neveket. Ízlése pontos, átfogó tudással bír a 20. század magyar képzőművészetről. Érdeklődésének homlokterében egyértelműen a magyar modernista festészet hagyatéka áll, ha pedig egyetlen nevet kellene kiemelni, aki köré elrendezhető ez a remek gyűjtemény, az egyértelműen Vajda Lajos volna.

Az absztrakció szintjére lefordított táj, a visszafogottságában is erőteljes szakralitás, mint vezérfonal több, a líraiság és a hol finomabbra párolt, hol közvetlenebb irónia a gyűjteménybe tartozó alkotók – többek között Ország Lili, Bálint Endre vagy éppen Bukta Imre – esetében hasznosítható, kimutatható szempont. A kiállítás rendezőelve pedig meggyőzően játssza ki és játssza össze ezeket a hasonlóságukban is markánsan eltérő alkotói karaktereket. A kiállítás fontos vezérfonala az újra- és átértelmezett magyar népi hagyomány is, amely mind formanyelvileg, mind a témák tekintetében előremutató módon visszaköszön a modernitás jegyében fogant képeken is.

Elég csak említeni Keserű Ilona itt látható egyik Szuszék tanulmányát, amely mintha az op art játékosságát emelné át a népi fali szőttesek látványvilágába. A népi naiv festészet egyik kimagasló figurája, az 1896-ban született Süli András festményei ugyanúgy méltó helyet kapnak ebben a gyűjteményben, mint a nagy nevek, így többek között Barcsay Jenő, Aba-Novák Vilmos vagy Csernus Tibor.

(„Őszintén szólva\". Válságban született gyűjtemény. Kieselbach Galéria. Megtekinthető augusztus 27-ig. A kiállítás az ünnepek miatt augusztus 20–23. között zárva tart.)