Fejes Endre 1923. szeptember 15-én született Budapesten, az „ezerszer áldott“ nyolcadik kerületben, a Józsefvárosban. A négy polgári osztály elvégzése után szabóinasként dolgozott, majd 17 éves korától a Fusch-gyár vasesztergályos tanulója volt. 1944-ben besorozták, de megszökött a hadseregből, és 1945 tavaszáig Budapesten bujkált. 1945 őszétől 1949-ig munkásként, bányászként dolgozott Nyugat-Európa különböző országaiban. Hazatérése után Budapesten, az angyalföldi Bosch-gyárban helyezkedett el esztergályosként. 1951-ben megpróbált emigrálni, de elkapták, és nyolc hónapra Kistarcsára internálták. Szabadulása után segédmunkásként helyezkedett el az Épületelem gyárban, majd ismét esztergályosként dolgozott Angyalföldön.
1955-től, 32 évesen kezdett publikálni különböző irodalmi folyóiratokban. Első írásait két kötetben gyűjtötte össze: az 1958-ban megjelent A hazudósban és a Vidám cimborákban, amely azonban csak 1966-ban látott napvilágot. Mindkét kötet novelláit legfontosabb és legsikeresebb regényének, a Rozsdatemetőnek a megjelenése előtt írta. Ezeket a korai írásokat általában az áttörést hozó könyv előkészületi munkáiként értékelik, ám önálló, érett alkotások.Történeteiben az értékek lassú pusztulása bontakozik ki, hősei a szükségszerűségek világában keresik a szabadság lehetőségét. A Rozsdatemető 1962-ben jelent meg, óriási kritikai visszhangot váltott ki, és egy korszak meghatározó olvasmánya, kultuszregénye lett. A könyvet több mint harminc nyelvre lefordították. A tárgyilagos hangvételű, rideg pontossággal íródott családregény a történelem peremén élő külvárosi Hábetler család több generációjának történetét meséli el az első világháborútól az 1960-as évek elejéig. A regény színdarabváltozatát 1963 novemberében mutatta be a Thália Színház Kazimir Károly rendezésében Szabó Gyula, Madaras József és Horváth Teri főszereplésével.
A hatvanas évek végétől kezdve Fejes a magyar színpadok kedvelt szerzője lett, a munkások, kisemberek világát bemutató színdarabjait (Mocorgó, Cserepes Margit házassága, Vigyori, Vonó Ignác, Az angyalarcú) sorra játszották a színházak. Emlékezetes például a Vonó Ignác 1969-es bemutatója Garas Dezsővel a címszerepben, vagy a Cserepes Margit házassága című darab a Huszonötödik Színházban Iglódi István rendezésében Törőcsik Marival és Garas Dezsővel a főszerepben. A Vígszínház 1977-ben mutatta be Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című kisregényének zenés színpadi változatát. A történetet Fejes eredetileg regényként írta meg 1969-ben, egy megtörtént bűnügyet feldolgozva. Egy fiatal lakatos magát görög diplomatának kiadva, tört magyar nyelven beszélve, havi fizetését luxuséttermekben néhány nap alatt elköltve bolondította a lányokat, akik házasságról és külföldi életről álmodtak. A kisregényből 1972-ben tévéfilmet készítettek, és később Fejes Endre színdarabbá dolgozta át, majd a Vígszínház felkérésére Presser Gáborral közösen elkészült a zenés változat is, amelyet Marton László rendezésében mutattak be 1977-ben, Hegedűs D. Géza főszereplésével, Halász Judittal, Kútvölgyi Erzsébettel, Egri Mártával, Hernádi Judittal és Bánsági Ildikóval az oldalán.
