Az X-Men: Az eljövendő múlt napjai stúdiójától – olvasható a plakátokon, és valóban, épp csak az nem látszik az egészben, mit csinált a forgatás során Josh Trank, akinek ez a második filmje Az erő krónikája után. Miért látta jónak, hogy hosszadalmas bevezető után a film egyszer csak véget érjen? Egyáltalán, miért kell ilyen sokáig ismerkednünk a karakterekkel, ha egyszer nem derül ki róluk semmi érdekes azon túl, hogy Sue Storm szereti a Portisheadet, Reed Richards pedig Némó kapitányról olvas? Aztán Victor is úgy válik egyszeriben a világ elpusztítására törő főgonosszá, hogy annak gyakorlatilag semmi értelme/magyarázata, majd alig kell valamit várni, hogy exfőgonosz legyen, a négyes pedig eldöntse: nem kérnek tovább a parancsokból, majd ők döntenek sorsuk felől. Hopp, most elszpojlereztem az egészet, de hát igazából aki mást várt, az valószínűleg még azt sem tudja, hogy ér véget a Hatodik érzék.
Semmi érdemlegeset nem kapunk a szuperképességekkel való küzdelemből és alig valamit a csapattá kovácsolódásról is, a végén pedig marad a közhely, a döntés a Fantasztikus Négyes elnevezésről. Micsoda eredetiség, micsoda lenyűgöző innováció! Hol van mindehhez képest Peter Parker identitásválsága a 2004-es Pókember 2.-ből?
Persze, ne legyünk igazságtalanok, hisz a rebootra majd érkezhetnek a még újabb epizódok, esetleg el lehetne készíteni A Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó remake-jét is az új színészekkel, lehetne abba is egy kis sötétséget vinni – mert azért a mostani számlájára írható, hogy legalább a hangulat komorabb, vagyis az, ami hangulat címszó alatt jelen van. Beletanulhat még Josh Trank is, bár Jamie Bell már valószínűleg nem fog visszaváltozni hétköznapi emberré, a kőlénytől pedig talán kevésbé várható nagy dráma. Bár ki tudja? De azt azért tegyük hozzá, hogy a Portisheadnek már az első albuma is a Dummy volt. És az sem mentség, hogy rebootról van szó. Ez nem a Batman: Kezdődik!, a következő epizód meg nem lesz A sötét lovag. (Ne legyen igazam!)
