Fantasztikus semmitmondás

Jól indul az új Fantasztikus négyes, de mikor kezdődik már a történet? – gondoltam a film egy pontján, majd rá kellett jönnöm, hogy mindjárt véget is ér Josh Trank próbálkozása.

Ez persze dicséret is lehetne, nem igaz? Hiszen a legújabb első részből lement egy óra úgy, hogy az fel sem tűnt, ami végső soron jó dolog, nem kellett kínosan az órát figyelni, mennyi van még belőle hátra. Csak az a gond, hogy itt nem az élmény hatására repült az idő, hanem mint a szereplők a galaxisból, a néző is kizuhant a moziteremből, a közel másfél óra pedig úgy veszett el, mintha soha nem is lett volna. Nem unatkoztunk közben, egyszerűen csak nem éreztünk semmit.

A Fantasztikus négyes-rebootban Kata Mara az új Jessica Alba, Michael Chiklisből pedig Jamie Bell lett, de a színészek mintha ott sem lennének, amit nem ment, hogy Bellből egy idő után A Lény lesz, és kőszörnyként másként kell helytállnia, mintha teljes valójában jelen lenne a vásznon. A négy főhős egy Intercom-interjúban (ami magyarul az augusztusi Voxban volt olvasható) beszámolt róla, hogy itt a történet felülkerekedett a képregényes világon, és egyébként is, végre kiderül, honnan is fakad mondjuk Sue Storm (Kate Mara) sebezhetősége. A gond csak az, hogy ez nem derül ki, ahogy a szereplőkről valójában semmi: csak úgy tengnek-lengnek a vásznon, a film felénél éri el őket a radioaktív sugárzás, majd nem sokkal később már különböző bevetéseken vesznek részt.

Gyakorlatilag semmit nem láthatunk abból, mit is jelent nekik ez az átalakulás: a sztori szintjén megvan, hogy szenvednek egy kicsit, majd vissza akarnak változni – mindezt viszont rendkívül papírízűen teszik, bármiféle hitelesség vagy a filmen átütő érzelmek nélkül. Miles Teller (Reed Richards) bújkál egy kicsit, majd a Fox úgy dönt, hogy ezt a szálat el kell varrni, ezért Ben Grimm utánamegy és visszahozza, snitt, a csapat máris összekovácsolódott, snitt, gyorsan egy főgonoszt ide (Victor Von Doom – Toby Kebbell), snitt, a négyes összefogott és legyőzte őt. Gyakorlatilag azt láthatjuk, hogy a főgonosz a film végén mutatkozik meg, hogy aztán nem sokkal később már le is győzettessék, a nagy négyessel pedig közöljék, hogy úgy esett: megmentették a világot, de erről a világnak nincsen tudomása. Az a baj, hogy a film előtt ülőknek sem.

Az X-Men: Az eljövendő múlt napjai stúdiójától – olvasható a plakátokon, és valóban, épp csak az nem látszik az egészben, mit csinált a forgatás során Josh Trank, akinek ez a második filmje Az erő krónikája után. Miért látta jónak, hogy hosszadalmas bevezető után a film egyszer csak véget érjen? Egyáltalán, miért kell ilyen sokáig ismerkednünk a karakterekkel, ha egyszer nem derül ki róluk semmi érdekes azon túl, hogy Sue Storm szereti a Portisheadet, Reed Richards pedig Némó kapitányról olvas? Aztán Victor is úgy válik egyszeriben a világ elpusztítására törő főgonosszá, hogy annak gyakorlatilag semmi értelme/magyarázata, majd alig kell valamit várni, hogy exfőgonosz legyen, a négyes pedig eldöntse: nem kérnek tovább a parancsokból, majd ők döntenek sorsuk felől. Hopp, most elszpojlereztem az egészet, de hát igazából aki mást várt, az valószínűleg még azt sem tudja, hogy ér véget a Hatodik érzék.

Semmi érdemlegeset nem kapunk a szuperképességekkel való küzdelemből és alig valamit a csapattá kovácsolódásról is, a végén pedig marad a közhely, a döntés a Fantasztikus Négyes elnevezésről. Micsoda eredetiség, micsoda lenyűgöző innováció! Hol van mindehhez képest Peter Parker identitásválsága a 2004-es Pókember 2.-ből?

Persze, ne legyünk igazságtalanok, hisz a rebootra majd érkezhetnek a még újabb epizódok, esetleg el lehetne készíteni A Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó remake-jét is az új színészekkel, lehetne abba is egy kis sötétséget vinni – mert azért a mostani számlájára írható, hogy legalább a hangulat komorabb, vagyis az, ami hangulat címszó alatt jelen van. Beletanulhat még Josh Trank is, bár Jamie Bell már valószínűleg nem fog visszaváltozni hétköznapi emberré, a kőlénytől pedig talán kevésbé várható nagy dráma. Bár ki tudja? De azt azért tegyük hozzá, hogy a Portisheadnek már az első albuma is a Dummy volt. És az sem mentség, hogy rebootról van szó. Ez nem a Batman: Kezdődik!, a következő epizód meg nem lesz A sötét lovag. (Ne legyen igazam!)