Nem lesznek kézen álló macskák a nagycirkuszban

Fekete Péter szerint jelzésértékű, hogy a kormányzat színházi embert kért fel a cirkusz újrapozicionálására.

– Meg fog látszani ez a szemléletváltás a cirkuszműsorokon?
– A szemléletváltásnak, a cirkusz „társadalmi pozicionálásának” addigra kell beérnie, amikorra elkészül az új cirkuszművészeti központ. Van nagyjából három évünk. Nem kell semmit hirtelen, radikálisan változtatni. Elkezdtünk beszélgetni a közönséggel – olyan társadalmi rétegekkel, korosztályokkal is, amelyek most még nem járnak cirkuszba –, artistákkal, más művészeti ágak képviselőivel, illetve azzal az alternatív közeggel, amelynek tagjai szabadidejükben zsonglőrködnek, gördeszkáznak, jojóznak, gólyalábaznak, akik abban lelik örömüket, hogy kifeszítenek egy drótot két ház között, és ott egyensúlyoznak. Az ő alkotókedvük nagy érték, mert ezt tényleg a saját örömükre csinálják, mindenfajta üzleti vagy egyéb szempont nélkül. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolnak, milyen ötleteik vannak. Az új központban nekik is helyük lesz, kaphatnának próbalehetőséget, tarthatnának évente egy-két alternatív előadást. Mitnekedcirkusz címmel vitasorozatot is indítottunk. Havonta beszélgetés műsorra hívjuk a közönséget a cirkuszba.

– Kikből áll ma a magyar cirkusz közönsége?
– A cirkusz most a kisgyerekes családok programja. Kevésbé látom a szórakozni induló fiatalokat, a párokat, a színházak közönségét, az értelmiséget. Nehéz a cirkusznak: olyannak kell lennie, hogy a hároméves gyerek és a nagytesó is végigülje, de a szülők se unatkozzanak. Ha erősödik a katarzis, megjelenik a történetmesélés, szerintem új, más közönséget is vonzani fog.

– Ez nem riasztja majd el a jelenlegi közönséget?
– A klasszikus cirkusz szerelmeseit, akik most is járnak cirkuszba, minőségi produkciókkal meg kell tartani. De próbáljuk megszólítani azokat, akik különben nem járnak cirkuszba. A klasszikus cirkusz vezérelvként meg kell maradjon, de mellette a szabad kapacitásokat új dolgokkal szeretnénk lekötni. Én a színház felől jöttem, elsősorban a színházi szemléletből szeretnék meríteni. Az érdekel, hogy képes-e a cirkusz történeteket elmesélni. Hogy meg tud-e jelenni cirkuszi formában a Varázsfuvola vagy a Toldi például. Hogy milyen lenne egy ilyen előadás, mennyi szöveget bír el a közeg, hogyan lehet megoldani, hogy ne a szövegé, hanem továbbra is a látványé legyen a főszerep. A hagyományos cirkusz megtartása mellett olyasmit fogunk csinálni, amire Európában odafigyelnek, amit bekalkulálnak majd a programjukba a külföldi turisták. Budapesttől nyugatra az első kőcirkusz a müncheni Krone cirkusz, keletre a bukaresti. Északra, délre semmi. Egyedülállóak vagyunk Európa közepén, ezt a pozíciót ki kell használnunk, de csak radikális tartalmi megújulással tudunk nemzetközi figyelmet generálni.

– Ebbe az elképzelésbe mennyire férnek bele az állatszámok?
– A cirkusz több ezer éves tradícióit óvni kell. Az ember-állat viszony a cirkusz alapjai közé tartozik. De csak olyan számok fogadhatók el, amelyek ember és állat harmonikus együttéléséről szólnak, és nem arról, hogy az ember erősebb az állatnál, ezért kényszerítheti bármire. Épp most jelentkezett nálunk egy azerbajdzsáni csapat egy macskaszámmal. Az, hogy a macska kötélre mászik vagy ugrál, még belefért, mert nem ellenkezik a természetes mozgásával. De amikor mellső lábára állították, és egy bottal piszkálták, hogy kézen állva sétáljon, arra azt mondtuk, hogy köszönjük, ezt nem kérjük. Nem szeretnénk kézen álló macskát látni, aki nem örül annak, hogy kézen kell állnia. Valahol itt húznám meg a határt. Fontos téma, sokat fogunk vitatkozni rajta. Élharcosa leszek az állatvédelemnek, de harcolni fogok, hogy maradhasson állat a cirkuszban.

– Múlt héten azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy az Ajtósi Dürer sor 19–21. esetleges megvásárlásán kívül több más helyszínben gondolkodnak az új cirkuszközpontot illetőleg. Melyek ezek?
– Három más helyszín lehetőségét vizsgálom, de még nem szeretném megnevezni őket. Van köztük olyan is, amely távolabb esik Ligettől, mint szeretnénk, viszont nagyon jók az adottságai. A mostani helyszínen nincs elég hely egy olyan komplex cirkuszművészeti központnak, amelyről álmodunk. Az állatkertnek is kell a felszabaduló hely, és irracionálisan sokat kellene költeni a mostani épületre. Szerkezetileg nincs ugyan veszélyes állapotban, műszaki szempontból jelentős felújításra szorul, és műszaki tekintetben is a negyven évvel ezelőtti igényekre van szabva. Meg fogjuk találni az alkalmas helyet, és csodát fogunk építeni. Addig működtetjük a régit, és keressük a tartalmi megújulás lehetőségeit.