Nindzsák a Zempléni Fesztiválon

Bár a zenével ölni is lehet, a Zempléni Fesztiválra más szándékkal jöttek a nindzsák.

Igaz, pont nem a Zempléni Fesztivál az a hely, amit egy felhorgadt kritikus emberiesség elleni bűntettként aposztrofálna, sőt, kisebb magyar csoda 1992 óta, amit még a 2011-es esztendő sem tett múlt időbe, amikor az egykori főtámogató kiállt a fesztivál mögül, a különadóra hivatkozva. Az egykor kéthetes fesztivál még így is tíznapos, s ha azt mondjuk, hogy huszonnyolc helyszín, félszáz program, félezer fellépő, akkor csupán statisztikát mondunk, a szellemiségét, báját, értékét nem adjuk vissza a fesztiválnak.

De azt se hallgassuk el – mert ennyi jó hírt különben sem lehet elhallgatni –, hogy a fesztivál kezdete előtt „már” másfél hónappal tizenötmilliós támogatást ítélt meg az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán a rendezvénysorozatnak, s július közepén a térség országgyűlési képviselője, Hörcsik Richárd úgy nyilatkozott, a kulturális kormányzat fontosnak tartja a Zempléni Fesztivált, ezért is támogatja anyagilag most és a következő években is. Tehát nem kell úgy reszketni, mint ez idáig.

Reszketni nem is reszketett most senki, legfeljebb az augusztus 20-ával hagyományosan megérkező hűvös esti levegőtől, amit persze a „nindzsák” big bandje simán feledtetett, ráadásul a helyi pincészetek – a Harsányi, a Pajzos, a Portius és a Gira – a téren borteraszt alkotva feltárták a furminton túli világot is: jazzhez dukál a sárgamuskotály, a hárslevelű, a szamorodni is. De operához, áriákhoz, dalokhoz is: a kirándulókoncertek mellett a Zempléni Fesztivál elmaradhatatlan remek programjai Tolcsván az Oremus-szalon koncertjei – ez így volt idén is –, amelynek végén a kulináris örömöktől sem fosztják meg a közönséget.

Csereklyei Andrea szoprán, Megyesi Schwartz Lúcia mezzo és Bizják Dóra zongoraművész koncertje nem szendergős délutánra invitálta a zeneszeretőket az arisztokratikus ízléssel berendezett 18. századi kúriába: a koncert címadó műve, Gounod La Siestája életteli, nem az a fajta muzsika, ami hagyná elkalandozni a gondolatot. A Rossinivel, Bellinivel, Puccinivel felvezetett délután erős, minőségi francia áriákra épült, amelyen az irodalmi vénájúak némi meglepődéssel konstatálhatták, hogy Saint-Saëns El desdichadójának szövege nem a francia romantikus költő, Gérard de Nerval tollából származik, s bár a témája – a szerencsétlen ember – nem különbözik a híres Nerval-verstől, mégiscsak egy vérbő bolero.

Csereklyei Andreával és Megyesi Schwartz Lúciával a fesztiválon többször is találkozhattunk, Varga Donát tenor és Pintér Dömötör basszus, valamint Budafoki Dohnányi Zenekar és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság kíséretében 22-én Rossini Stabat Materét mutatták be a fesztivál művészeti – valamint a Dohnányi zenekar – vezetője, Hollerung Gábor vezényletével a sárospataki művelődési házban. A koncert a fesztivál népszerű sorozata, A megérthető zene keretében hangzott el, e sorozat lényege, hogy Hollerung Gábor tételről tételre avatja be a közönséget a mű egyes részleteibe, humortól sem mentesen. Szó mi szó, a karmesternek volt néhány olyan poénja, ami felébresztette a gyanút, hogy azokat Marcello D\'Orta gyűjtötte zeneiskolásoktól, de Hollerung legalább nem esett abba a hibába, hogy zenetudósi fellegekben járva, ezoterikus szövegekkel kergette volna halálos unalomba a közönségét.

Jó hír a jazzrajongóknak: Pocsai Krisztina visszatért a pódiumra, s magával ragadó estét varázsolt Sárospatakon Pecek Lakatos Andrással, Orbán Györggyel és Szakcsi Lakatos Bélával. Hozzátéve a remek jazztrombitás, a mintegy tíz éve elhunyt Tomsits Rudolf nevét: a gyönyörű balladai lemez, a 2004-ben megjelent But Beautiful anyaga volt műsoron.

A fesztivált vasárnap este záró Egy kiállítás képeit a Dohnányi zenekar korábban már bemutatta Művészetek Palotájában – új hivatalos nevén a Müpában – Cakó Ferenc homokanimációival, most is hálás program volt. A fesztivált mintegy két évtizede fotografáló Nagy Károly Zsolt képei pedig tanulságot is adtak: sok minden lehet hasonló, mégis, minden egyedi és különleges. Így jövőre is feltétlen el kell menni a Zempléni Fesztiválra. Egyébként épp akkor lesz negyedszázados.