Ördögkatlan: idén sem volt senki normális

Az Ördögkatlan fesztivál nyolc év alatt átvette a Művészetek Völgye egykori szellemiségét.

Nyugodt, kiszámítható, átlátható, boldog és szórakoztató – iszonyú sok minden elmondható Magyarországról, de ezek a jelzők nem állnak sorba az első helyezésekért, és egyelőre fordítva sem igaz: Magyarország nem kergeti túlzott sikerrel ezeket a jelzőket. Azonban van – vagyis most már csupán volt, de a múlt idő csak erre az évre érvényes, mert jövőre is számítunk rá – egy fesztiválunk, amely éppen ezt a furcsaságot hivatott megszüntetni, ha több időre nem is, de legalább öt napra.

Az Ördögkatlan évről évre, most már nyolcadik alkalommal próbálta meg ezt a vezérfonalat végigvinni a Villányi-hegység legszebb helyein, Beremenden, Nagyharsányban, Kisharsányban, Palkonyán és a Vylyan pincészetnél. És hát nem tudunk mást mondani, mint azt, hogy ismét sikerült neki. A Művészetek Völgyéből kinőtt mezítlábas fesztivál ez alatt a nyolc év alatt tulajdonképpen teljes mértékben átvette a Völgy egykori struktúráját, azt, amit igazán szerettünk valaha, s nehezen voltunk meg nélküle. Mára viszont biztosan állíthatjuk, hogy ez a faluról falura, koncertről koncertre, színházról színházra mászkálós életérzés nemhogy eltűnt volna, de éppen ellenkezőleg, újra virágzik.

És ha már mászkálás: az egyik legviccesebb észrevétel az egészben az, hogy Bérczes László főszervezőből ezer van, mert az lehetetlen, hogy egyetlen ember ott tudjon lenni majd minden helyszínen – és közben mégis, ráadásul egy kedves integetésre is mindig vevő.

A mi fesztiváléletünk a hétvégére csúszott, s így bevettük magunkat Kisharsány és Nagyharsány vonzáskörzetébe, természetesen ebbe beletartozott a Vylyan pincészet is, és nem tudtunk, de igazából nem is akartunk szabadulni onnan. Ez a hatalmas aura kitölt minden űrt, nincs másra szükség. S látva azt, hogy a mezítlábasság nem csupán a fesztiválturistákra volt jellemző, hanem a helyiekre is, külön megnyugvást és örömöt vitt az ottlétbe. Mert bármilyen fesztiválon jártunk eddig, mindig azt éreztük, hogy a helyiek nincsenek ott, és igazából nem is nekik szól az, ami az ő lakókörnyezetükben zajlik.

Itt viszont, az Ördögkatlanon azonnal érezni, hogy a helyiek is aktívan szórakoznak, s nem csupán szórakoznak, de segítik is a fesztivált. Ilyen körülmények között megszervezni egy ilyen eseményt élmény lehet, legalábbis nagyon reméljük, hogy az, mert kívülről úgy tűnik, s ebben nem szívesen csalódnánk az elkövetkező évek folyamán sem, mert az meglátszana ezen az öt napon.

Ugyan kis csalással, de ismét a Kiscsillag zárta a fesztivált Lovasi András vezetésével, és a ráadás előtt még felment a színpadra Kiss Mónika fesztiváligazgató és Bérczes László, hogy a közönségnek megköszönjék a másik Magyarországot, hogy sikerült megmutatni a jobbik részünket, vagyis Bérczes szavaival azt, hogy „öt napig nem voltunk normálisak”!