Élő színház; csak nem Bánk bán, hanem a Katona József-dráma ürügyén – Urbán András rendező és Gyarmati Kata dramaturg együttműködéséből – leginkább a történet fő vonalait, szereplőit, sőt jeleneteit átvevő új darab született; jóval rövidebb is – az egy felvonás két óra lehet összesen. S mindebbe újdonságként belefér a honfoglalás s a hozzá kapcsolódó, azt megelőző (eredet)mondák ironikus-groteszk felidézése, illetve a történet menetének megszakítása a szerepeket alakítók megírt vívódásával: mi a magyar most földrajzi, társadalmi helyzettől nem függetlenül. (A kérdésről olyan csapat gondolkodik, amely nemzetiségként éli mindennapjait a szerb többség között.)
A rendezés alaphibája kompozíciós fogyatékosságból ered: az imént említett „belső vitákat”, illetve a közönség bevonásával levezényelt záró részt arról, mikor, milyen körülmények között hagyná el az ember hazáját, nem sikerült beilleszteni a színpadon zajló előadás szövetébe. Utóbbi – a nézőkkel folytatott diskurzus – a produkció legemlékezetesebb momentuma, amely jó esetben valóságos „kis Bánk bánná” válhat mai hétköznapi Petúrokkal, Myskákkal, Biberachokkal. Társadalmilag hasznos színházi előadás – szerepel a színlapon. Ezt kétségbe vonni nehéz is lenne.
(Bánk bán. Újvidéki Színház. Rendező: Urbán András.)
