A klasszikus balettmozdulatok sokszor kerültek kontrasztba a cselekménnyel, a más táncelemekből építkező koreográfiák ebben az esetben sokkal jobban működtek, amihez a néptáncos fiatal közreműködők tökéletesen alkalmazkodtak.
Érdekes megoldás a párhuzamos énekes és táncos szereplők alkalmazása, egyszersmind tökéletesen kiküszöböli a cselekmény szerinti fiatal és az énekesek tudásához, tapasztalatához igazodó idősebb életkor között feszülő konfliktust, hogy két párhuzamos térben zajlik az esemény, amely egyben az emlékezést is megjeleníti. Nem indult rosszul a kivetített filmszerű előzmény sem a nyitány alatt, és nagy kár, hogy ennek később semmilyen formában nem volt folytatása.
A fiatalosra hangolt, bandás jelenetek mellé valami hasonló képi megoldás sokat segíthet ugyanis a mozik, számítógépek vizuális világához szokott legújabb nemzedéknek, hogy korszerűnek érezze a rendezést. Ez a darab pedig az OperaKaland része lesz, rengeteg tini nézi majd meg, és ettől egy rendező sem vonatkoztathat el.
